Zsoltárok 47

1 A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár. Ti népek mind, csapjátok össze kezeteket, riadozzatok Istennek újjongás hangjával!

Kora mma dwom. Amanaman nyinaa, mommɔ mo nsam; momfa anigyeɛ nteam mfrɛ Onyankopɔn.

2 Mert az Örökkévaló, a legfelső, félelmetes, nagy király ő az egész föld fölött.

Awurade Ɔsorosoroni no ho yɛ nwanwa, Ɔyɛ Ɔhene kɛseɛ wɔ asase nyinaa so!

3 Népeket hódoltat alánk s nemzeteket lábaink alá.

Ɔde amanaman hyɛɛ yɛn ase, na ɔde nnipa hyɛɛ yɛn nan ase.

4 Kiválasztja számunkra birtokunkat, büszkeségét Jákóbnak, a kit szeret. Széla.

Ɔyii yɛn agyapadeɛ maa yɛn, deɛ ɛyɛ Yakob a ɔdɔ noɔ no ahohoahoadeɛ.

5 Felszállt Isten riadás közt, az Örökkévaló karsona hangja közt.

Onyankopɔn aforo kɔ soro wɔ anigyeɛ nteateam mu. Awurade wɔ totorobɛnto nnyegyeeɛ mu.

6 Zengjetek Istennek, zengjetek; zengjetek királyunknak, zengjetek!

To ayɛyie nnwom ma Onyankopɔn, to ayɛyie nnwom; to ayɛyie nnwom ma yɛn Ɔhene, to ayɛyie nnwom.

7 Mert királya az egész földnek Isten, zengjetek dalt.

Ɛfiri sɛ Onyankopɔn yɛ asase nyinaa so Ɔhene. Monto ahurisie nnwom mma no.

8 Királylyá lett az Isten a nemzetek fölött, Isten ráült az ő szent trónjára.

Onyankopɔn di ɔhene wɔ amanaman no so Onyankopɔn te nʼahennwa kronkron so.

9 Népek nemesei gyűlekeztek, Ábrahám Istenének a népe; mert Istenéi a föld paizsai: igen emelkedett ő!

Amanaman no mu akunini boaboa wɔn ho ano sɛ Abraham Onyankopɔn nkurɔfoɔ, ɛfiri sɛ asase so ahemfo yɛ Onyankopɔn dea; na wɔma no so yɛ no kɛseɛ.