Zsoltárok 47

1 A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár. Ti népek mind, csapjátok össze kezeteket, riadozzatok Istennek újjongás hangjával!

Wɔde ma dwonkyerɛfo. Koramma dwom. Amanaman nyinaa, mommɔ mo nsam; momfa anigye nteɛ mu mfrɛ Onyankopɔn.

2 Mert az Örökkévaló, a legfelső, félelmetes, nagy király ő az egész föld fölött.

Awurade Ɔsorosoroni no ho yɛ nwonwa, Ɔyɛ Ɔhene kɛse wɔ asase nyinaa so!

3 Népeket hódoltat alánk s nemzeteket lábaink alá.

Ɔde amanaman hyɛɛ yɛn ase, na ɔde nnipa hyɛɛ yɛn anan ase.

4 Kiválasztja számunkra birtokunkat, büszkeségét Jákóbnak, a kit szeret. Széla.

Oyii yɛn agyapade maa yɛn, nea ɛyɛ Yakob a ɔdɔ no no ahohoahoade.

5 Felszállt Isten riadás közt, az Örökkévaló karsona hangja közt.

Onyankopɔn aforo kɔ soro wɔ anigye nteɛteɛmu mu, Awurade wɔ torobɛnto nnyigyei mu.

6 Zengjetek Istennek, zengjetek; zengjetek királyunknak, zengjetek!

To ayeyi nnwom ma Onyankopɔn, to ayeyi nnwom; to ayeyi nnwom ma yɛn Hene, to ayeyi nnwom.

7 Mert királya az egész földnek Isten, zengjetek dalt.

Efisɛ Onyankopɔn yɛ asase nyinaa so Hene. Monto ahurusi nnwom mma no.

8 Királylyá lett az Isten a nemzetek fölött, Isten ráült az ő szent trónjára.

Onyankopɔn di hene wɔ amanaman no so; Onyankopɔn te nʼahengua kronkron so.

9 Népek nemesei gyűlekeztek, Ábrahám Istenének a népe; mert Istenéi a föld paizsai: igen emelkedett ő!

Amanaman no mu akunini boaboa wɔn ho ano sɛ Abraham Nyankopɔn nkurɔfo, efisɛ asase so ahemfo yɛ Onyankopɔn de; na wɔma no so kɛse.