Zsoltárok 47

1 A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár. Ti népek mind, csapjátok össze kezeteket, riadozzatok Istennek újjongás hangjával!

För sångmästaren; av Koras söner; en psalm.

2 Mert az Örökkévaló, a legfelső, félelmetes, nagy király ő az egész föld fölött.

Klappen i händerna, alla folk, höjen jubel till Gud med fröjderop.

3 Népeket hódoltat alánk s nemzeteket lábaink alá.

Ty HERREN är den Högste, fruktansvärd är han, en stor konung över hela jorden.

4 Kiválasztja számunkra birtokunkat, büszkeségét Jákóbnak, a kit szeret. Széla.

Han tvingar folk under oss och folkslag under våra fötter.

5 Felszállt Isten riadás közt, az Örökkévaló karsona hangja közt.

Han utväljer åt oss vår arvedel, Jakobs, hans älskades, stolthet. (Sela)

6 Zengjetek Istennek, zengjetek; zengjetek királyunknak, zengjetek!

Gud har farit upp under jubel, HERREN, under basuners ljud.

7 Mert királya az egész földnek Isten, zengjetek dalt.

Lovsjungen Gud, lovsjungen; lovsjungen vår konung, lovsjungen.

8 Királylyá lett az Isten a nemzetek fölött, Isten ráült az ő szent trónjára.

Ty Gud är konung över hela jorden; lovsjungen honom med en sång.

9 Népek nemesei gyűlekeztek, Ábrahám Istenének a népe; mert Istenéi a föld paizsai: igen emelkedett ő!

Gud är nu konung över hedningarna, Gud har satt sig på sin heliga tron. Folkens ypperste hava församlat sig till att bliva ett Abrahams Guds folk. Ty Gud tillhöra de som äro jordens sköldar; högt är han upphöjd.