Zsoltárok 47

1 A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár. Ti népek mind, csapjátok össze kezeteket, riadozzatok Istennek újjongás hangjával!

В конец, о сынех Кореовых, псалом. Вси языцы, восплещите руками, воскликните Богу гласом радования:

2 Mert az Örökkévaló, a legfelső, félelmetes, nagy király ő az egész föld fölött.

яко Господь Вышний страшен, Царь велий по всей земли:

3 Népeket hódoltat alánk s nemzeteket lábaink alá.

покори люди нам и языки под ноги наша:

4 Kiválasztja számunkra birtokunkat, büszkeségét Jákóbnak, a kit szeret. Széla.

избра нам достояния свое, доброту Иаковлю, юже возлюби.

5 Felszállt Isten riadás közt, az Örökkévaló karsona hangja közt.

Взыде Бог в воскликновении, Господь во гласе трубне.

6 Zengjetek Istennek, zengjetek; zengjetek királyunknak, zengjetek!

Пойте Богу нашему, пойте: пойте Цареви нашему, пойте.

7 Mert királya az egész földnek Isten, zengjetek dalt.

Яко Царь всея земли Бог, пойте разумно.

8 Királylyá lett az Isten a nemzetek fölött, Isten ráült az ő szent trónjára.

Воцарися Бог над языки: Бог седит на престоле святем Своем.

9 Népek nemesei gyűlekeztek, Ábrahám Istenének a népe; mert Istenéi a föld paizsai: igen emelkedett ő!

Князи людстии собрашася с Богом Авраамлим: яко Божии державнии земли зело вознесошася.