Zsoltárok 47

1 A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár. Ti népek mind, csapjátok össze kezeteket, riadozzatok Istennek újjongás hangjával!

KOMAIL kainok karoj lopolop o kapina Kot ki nil kaperen!

2 Mert az Örökkévaló, a legfelső, félelmetes, nagy király ő az egész föld fölött.

Pwe leowa me lapalap kaualap, a meid kalank; i Nanmarki lapalap nin jap akan karoj.

3 Népeket hódoltat alánk s nemzeteket lábaink alá.

A kotin kaloedi on kitail wei kan o aramaj akan pan na atail.

4 Kiválasztja számunkra birtokunkat, büszkeségét Jákóbnak, a kit szeret. Széla.

A kotin piladan kitail atail jojo, linan en Iakop, me a kotin pok on.

5 Felszállt Isten riadás közt, az Örökkévaló karsona hangja közt.

Kot kotida nijinij, o leowa ki nil en koronete kelail.

6 Zengjetek Istennek, zengjetek; zengjetek királyunknak, zengjetek!

Kauli on Kot pjalm ko! Kaulki pjalm ko! Kauli on atail Nanmarki! Kakaul!

7 Mert királya az egész földnek Isten, zengjetek dalt.

Pwe Kot Nanmarki nan jap karoj; komail kaul ki pjalm ni lolekon.

8 Királylyá lett az Isten a nemzetek fölött, Isten ráült az ő szent trónjára.

Kot Nanmarki en men liki kan; Kot kotikot pon mol a jaraui.

9 Népek nemesei gyűlekeztek, Ábrahám Istenének a népe; mert Istenéi a föld paizsai: igen emelkedett ő!

Jaupeidi en wei kan pokon pena wiala wein Kot en Apraam; pwe pere en mauin nin jappa me japwilim en Kot. A kotin lapalap melel.