Zsoltárok 47

1 A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár. Ti népek mind, csapjátok össze kezeteket, riadozzatok Istennek újjongás hangjával!

Til songmeisteren; av Korahs born; ein salme. Klappa i henderne, alle folk! Kved høgt for Gud med fagnadrøyst!

2 Mert az Örökkévaló, a legfelső, félelmetes, nagy király ő az egész föld fölött.

For Herren, den Høgste, er ageleg, ein stor konge yver all jordi.

3 Népeket hódoltat alánk s nemzeteket lábaink alá.

Han legg folk under oss og folkeslag under våre føter.

4 Kiválasztja számunkra birtokunkat, büszkeségét Jákóbnak, a kit szeret. Széla.

Han vel ut vår arvlut åt oss, til gilda for Jakob som han elskar. (Sela)

5 Felszállt Isten riadás közt, az Örökkévaló karsona hangja közt.

Gud for upp med fagnadrop, Herren med basunljod.

6 Zengjetek Istennek, zengjetek; zengjetek királyunknak, zengjetek!

Syng lov for Gud, syng lov! Syng lov for vår konge, syng lov!

7 Mert királya az egész földnek Isten, zengjetek dalt.

For Gud er konge yver all jordi; syng til hans lov ein visleg song!

8 Királylyá lett az Isten a nemzetek fölött, Isten ráült az ő szent trónjára.

Gud hev teke riket yver folki, Gud hev sett seg på sin heilage kongsstol.

9 Népek nemesei gyűlekeztek, Ábrahám Istenének a népe; mert Istenéi a föld paizsai: igen emelkedett ő!

Folkedrottarne samlar seg som eit folk til Abrahams Gud; for skjoldarne på jordi høyrer Gud til, han er høgt upphøgd.