Zsoltárok 47

1 A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár. Ti népek mind, csapjátok össze kezeteket, riadozzatok Istennek újjongás hangjával!

Ya Mukulu wa Bayimbi. Zabbuli ya Batabani ba Koola. Mukube mu ngalo mmwe amawanga gonna; muyimuse amaloboozi muyimbire nnyo Katonda ennyimba ez’essanyu;

2 Mert az Örökkévaló, a legfelső, félelmetes, nagy király ő az egész föld fölött.

Mukama Ali Waggulu Ennyo wa ntiisa. Ye Kabaka afuga ensi yonna.

3 Népeket hódoltat alánk s nemzeteket lábaink alá.

Yatujeemululira abantu, n’atujeemululira amawanga ne tugafuga.

4 Kiválasztja számunkra birtokunkat, büszkeségét Jákóbnak, a kit szeret. Széla.

Yatulondera omugabo gwaffe, Yakobo gw’ayagala mwe yeenyumiririza.

5 Felszállt Isten riadás közt, az Örökkévaló karsona hangja közt.

Katonda alinnye waggulu ng’atenderezebwa mu maloboozi ag’essanyu eringi. Mukama alinnye nga n’amakondeere gamuvugira.

6 Zengjetek Istennek, zengjetek; zengjetek királyunknak, zengjetek!

Mutendereze Katonda, mumutendereze. Mumutendereze Kabaka waffe, mumutendereze.

7 Mert királya az egész földnek Isten, zengjetek dalt.

Kubanga Katonda ye Kabaka w’ensi yonna, mumutendereze ne Zabbuli ey’ettendo.

8 Királylyá lett az Isten a nemzetek fölött, Isten ráült az ő szent trónjára.

Katonda afuga amawanga gonna; afuga amawanga ng’atudde ku ntebe ye entukuvu.

9 Népek nemesei gyűlekeztek, Ábrahám Istenének a népe; mert Istenéi a föld paizsai: igen emelkedett ő!

Abakungu bannaggwanga bakuŋŋanye ng’abantu ba Katonda wa Ibulayimu; kubanga Katonda y’afuga abakulembeze b’ensi. Katonda agulumizibwenga nnyo.