Zsoltárok 47

1 A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár. Ti népek mind, csapjátok össze kezeteket, riadozzatok Istennek újjongás hangjával!

In finem, pro filiis Core Psalmus. Omnes gentes plaudite manibus: iubilate Deo in voce exultationis.

2 Mert az Örökkévaló, a legfelső, félelmetes, nagy király ő az egész föld fölött.

Quoniam Dominus excelsus, terribilis: Rex magnus super omnem terram.

3 Népeket hódoltat alánk s nemzeteket lábaink alá.

Subiecit populos nobis: et gentes sub pedibus nostris.

4 Kiválasztja számunkra birtokunkat, büszkeségét Jákóbnak, a kit szeret. Széla.

Elegit nobis hereditatem suam: speciem Iacob, quam dilexit.

5 Felszállt Isten riadás közt, az Örökkévaló karsona hangja közt.

Ascendit Deus in iubilo: et Dominus in voce tubæ.

6 Zengjetek Istennek, zengjetek; zengjetek királyunknak, zengjetek!

Psallite Deo nostro, psallite: psallite Regi nostro, psallite.

7 Mert királya az egész földnek Isten, zengjetek dalt.

Quoniam Rex omnis terræ Deus: psallite sapienter.

8 Királylyá lett az Isten a nemzetek fölött, Isten ráült az ő szent trónjára.

Regnabit Deus super gentes: Deus sedet super sedem sanctam suam.

9 Népek nemesei gyűlekeztek, Ábrahám Istenének a népe; mert Istenéi a föld paizsai: igen emelkedett ő!

Principes populorum congregati sunt cum Deo Abraham: quoniam dii fortes terræ, vehementer elevati sunt.