Zsoltárok 47

1 A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár. Ti népek mind, csapjátok össze kezeteket, riadozzatok Istennek újjongás hangjával!

In finem, pro filiis Core. Psalmus. [Omnes gentes, plaudite manibus; jubilate Deo in voce exsultationis:

2 Mert az Örökkévaló, a legfelső, félelmetes, nagy király ő az egész föld fölött.

quoniam Dominus excelsus, terribilis, rex magnus super omnem terram.

3 Népeket hódoltat alánk s nemzeteket lábaink alá.

Subjecit populos nobis, et gentes sub pedibus nostris.

4 Kiválasztja számunkra birtokunkat, büszkeségét Jákóbnak, a kit szeret. Széla.

Elegit nobis hæreditatem suam; speciem Jacob quam dilexit.

5 Felszállt Isten riadás közt, az Örökkévaló karsona hangja közt.

Ascendit Deus in jubilo, et Dominus in voce tubæ.

6 Zengjetek Istennek, zengjetek; zengjetek királyunknak, zengjetek!

Psallite Deo nostro, psallite; psallite regi nostro, psallite:

7 Mert királya az egész földnek Isten, zengjetek dalt.

quoniam rex omnis terræ Deus, psallite sapienter.

8 Királylyá lett az Isten a nemzetek fölött, Isten ráült az ő szent trónjára.

Regnabit Deus super gentes; Deus sedet super sedem sanctam suam.

9 Népek nemesei gyűlekeztek, Ábrahám Istenének a népe; mert Istenéi a föld paizsai: igen emelkedett ő!

Principes populorum congregati sunt cum Deo Abraham, quoniam dii fortes terræ vehementer elevati sunt.]