Zsoltárok 47

1 A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár. Ti népek mind, csapjátok össze kezeteket, riadozzatok Istennek újjongás hangjával!

Dakayo amin a tattao, ipalakpakyo dagiti imayo; ipukkawyo iti Dios ti timek ti balligi.

2 Mert az Örökkévaló, a legfelső, félelmetes, nagy király ő az egész föld fölött.

Ta ni Yahweh a Kangangatoan ket nakaam-mak; naindaklan isuna nga Ari iti entero a daga.

3 Népeket hódoltat alánk s nemzeteket lábaink alá.

Parukmaenna dagiti tattao iti babaentayo ken dagiti nasion iti sirok ti sakatayo.

4 Kiválasztja számunkra birtokunkat, büszkeségét Jákóbnak, a kit szeret. Széla.

Pinilina ti tawidentayo, ti dayaw ni Jacob nga inayatna. (Selah)

5 Felszállt Isten riadás közt, az Örökkévaló karsona hangja közt.

Nagpangato ti Dios a nabuyogan iti pukkaw, nagpangato ni Yahweh a napakuyogan iti uni ti trumpeta.

6 Zengjetek Istennek, zengjetek; zengjetek királyunknak, zengjetek!

Agkantatayo kadagiti pammadayaw para iti Dios, kantaentayo dagiti pammadayaw, kantaentayo dagiti pammadayaw para iti Aritayo. Kantaentayo dagiti pammadayaw.

7 Mert királya az egész földnek Isten, zengjetek dalt.

Ta ti Dios ti Ari iti entero a daga; kantaentayo dagiti pammadayaw nga addaan pannakaawat.

8 Királylyá lett az Isten a nemzetek fölött, Isten ráült az ő szent trónjára.

Agari ti Dios kadagiti nasion; agtugtugaw iti nasantoan a tronona.

9 Népek nemesei gyűlekeztek, Ábrahám Istenének a népe; mert Istenéi a föld paizsai: igen emelkedett ő!

Dagiti prinsipe iti amin a tattao ket naummongda a kadua dagiti tattao ti Dios ni Abraham; ta ti salaknib ti lubong ket kukua ti Dios; maitan-ok isuna iti kasta unay.