Zsoltárok 47

1 A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár. Ti népek mind, csapjátok össze kezeteket, riadozzatok Istennek újjongás hangjával!

Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. Ti népek mind tapsoljatok, harsogjatok Istennek vígságos szóval.

2 Mert az Örökkévaló, a legfelső, félelmetes, nagy király ő az egész föld fölött.

Mert az Úr felséges, rettenetes; nagy király az egész földön.

3 Népeket hódoltat alánk s nemzeteket lábaink alá.

Alánk veti a népeket, a nemzeteket lábaink alá.

4 Kiválasztja számunkra birtokunkat, büszkeségét Jákóbnak, a kit szeret. Széla.

Kiválasztja nékünk örökségünket, Jákób dicsőségét, a kit szeret. (Szela)

5 Felszállt Isten riadás közt, az Örökkévaló karsona hangja közt.

Felvonul Isten harsona-szónál, kürtzengés közt az Úr.

6 Zengjetek Istennek, zengjetek; zengjetek királyunknak, zengjetek!

Énekeljetek Istennek, énekeljetek; énekeljetek királyunknak, énekeljetek!

7 Mert királya az egész földnek Isten, zengjetek dalt.

Mert az egész föld királya az Isten: énekeljetek bölcseséggel.

8 Királylyá lett az Isten a nemzetek fölött, Isten ráült az ő szent trónjára.

Isten uralkodik a nemzetek fölött; Isten ott ül az ő szentségének trónján.

9 Népek nemesei gyűlekeztek, Ábrahám Istenének a népe; mert Istenéi a föld paizsai: igen emelkedett ő!

Népek fejedelmei gyülekeztek össze, mint Ábrahám Istenének népe, mert Istené a földnek pajzsai; magasságos ő igen!