Zsoltárok 47

1 A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár. Ti népek mind, csapjátok össze kezeteket, riadozzatok Istennek újjongás hangjával!

Ein Psalm der Kinder Korah, vorzusingen. Frohlocket mit Händen, alle Völker, und jauchzet Gott mit fröhlichem Schall!

2 Mert az Örökkévaló, a legfelső, félelmetes, nagy király ő az egész föld fölött.

Denn der HERR, der Allerhöchste, ist erschrecklich, ein großer König auf dem ganzen Erdboden.

3 Népeket hódoltat alánk s nemzeteket lábaink alá.

Er zwingt die Völker unter uns und die Leute unter unsre Füße.

4 Kiválasztja számunkra birtokunkat, büszkeségét Jákóbnak, a kit szeret. Széla.

Er erwählt uns unser Erbteil, die Herrlichkeit Jakobs, den er liebt. (Sela)

5 Felszállt Isten riadás közt, az Örökkévaló karsona hangja közt.

Gott fährt auf mit Jauchzen und der HERR mit heller Posaune.

6 Zengjetek Istennek, zengjetek; zengjetek királyunknak, zengjetek!

Lobsinget, lobsinget Gott; lobsinget, lobsinget unserm König!

7 Mert királya az egész földnek Isten, zengjetek dalt.

Denn Gott ist König auf dem ganzen Erdboden; lobsinget ihm klüglich!

8 Királylyá lett az Isten a nemzetek fölött, Isten ráült az ő szent trónjára.

Gott ist König über die Heiden; Gott sitzt auf seinem heiligen Stuhl.

9 Népek nemesei gyűlekeztek, Ábrahám Istenének a népe; mert Istenéi a föld paizsai: igen emelkedett ő!

Die Fürsten unter den Völkern sind versammelt zu einem Volk des Gottes Abrahams; denn Gottes sind die Schilde auf Erden, er hat sie erhöht.