Zsoltárok 47

1 A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár. Ti népek mind, csapjátok össze kezeteket, riadozzatok Istennek újjongás hangjával!

Koran lasten Psalmi, edelläveisaajalle. Kaikki kansat, paukuttakaat käsiänne, ja ihastukaat Jumalalle iloisella äänellä.

2 Mert az Örökkévaló, a legfelső, félelmetes, nagy király ő az egész föld fölött.

Sillä Herra kaikkein korkein on hirmuinen, suuri kuningas koko maan päällä.

3 Népeket hódoltat alánk s nemzeteket lábaink alá.

Hän vaatii kansat allemme, ja pakanat meidän jalkaimme alle.

4 Kiválasztja számunkra birtokunkat, büszkeségét Jákóbnak, a kit szeret. Széla.

Hän valitsee meille perimisemme, Jakobin kunnian, jota hän rakastaa, (Sela)

5 Felszállt Isten riadás közt, az Örökkévaló karsona hangja közt.

Jumala astui ylös riemulla, ja Herra helisevällä basunalla.

6 Zengjetek Istennek, zengjetek; zengjetek királyunknak, zengjetek!

Veisatkaat, veisatkaat Jumalalle: veisatkaat, veisatkaat kuninkaallemme.

7 Mert királya az egész földnek Isten, zengjetek dalt.

Sillä Jumala on koko maan kuningas: veisatkaat hänelle taitavasti.

8 Királylyá lett az Isten a nemzetek fölött, Isten ráült az ő szent trónjára.

Jumala on pakanain kuningas: Jumala istuu pyhällä istuimellansa.

9 Népek nemesei gyűlekeztek, Ábrahám Istenének a népe; mert Istenéi a föld paizsai: igen emelkedett ő!

Kansain päämiehet ovat kokoontuneet Abrahamin Jumalan kansan tykö; sillä maan edesvastaajat ovat Jumalan: hän on sangen suuresti ylennetty.