Zsoltárok 47

1 A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár. Ti népek mind, csapjátok össze kezeteket, riadozzatok Istennek újjongás hangjával!

Kuom jatend wer. Zaburi mar yawuot Kora. Pamuru lweteu, un ogendini duto; Pakuru Nyasaye ka ukok matek gi mor.

2 Mert az Örökkévaló, a legfelső, félelmetes, nagy király ő az egész föld fölött.

Mano kaka Jehova Nyasaye Man Malo Moloyo lich, en Ruoth Maduongʼ man-gi loch e piny duto!

3 Népeket hódoltat alánk s nemzeteket lábaink alá.

Ne oloyonwa ogendini mi gibet e bwowa, ji nopodho piny e tiendewa.

4 Kiválasztja számunkra birtokunkat, büszkeségét Jákóbnak, a kit szeret. Széla.

Ne oyieronwa girkeni marwa, gik mabeyo mogik ne Jakobo mane ohero. (Sela)

5 Felszállt Isten riadás közt, az Örökkévaló karsona hangja közt.

Nyasaye oseidho malo ka ji pake gi mor. Jehova Nyasaye osetingʼ malo ka dwond turumbete ywak.

6 Zengjetek Istennek, zengjetek; zengjetek királyunknak, zengjetek!

Weruru wende pak ne Nyasaye, weruru wende pak; weruru wende pak ne Ruodhwa, weruru wende pak.

7 Mert királya az egész földnek Isten, zengjetek dalt.

Nikech Nyasaye en Ruodh piny duto, werneuru zaburi mar pak.

8 Királylyá lett az Isten a nemzetek fölött, Isten ráült az ő szent trónjára.

Nyasaye nigi loch ewi ogendini; Nyasaye obet piny e kom lochne maler.

9 Népek nemesei gyűlekeztek, Ábrahám Istenének a népe; mert Istenéi a föld paizsai: igen emelkedett ő!

Jotend ogendini ochokore kaachiel kaka jo-Nyasach Ibrahim, nikech ruodhi mag piny gin mag Nyasaye; omiyo Nyasaye oyud duongʼ.