Zsoltárok 47

1 A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár. Ti népek mind, csapjátok össze kezeteket, riadozzatok Istennek újjongás hangjával!

Til Sangmesteren; af Koras Børn; en Psalme.

2 Mert az Örökkévaló, a legfelső, félelmetes, nagy király ő az egész föld fölött.

Alle Folkeslag! klapper i Haand, jubler for Gud med frydefuld Røst.

3 Népeket hódoltat alánk s nemzeteket lábaink alá.

Thi Herren, den Højeste, er forfærdelig, en stor Konge over al Jorden.

4 Kiválasztja számunkra birtokunkat, büszkeségét Jákóbnak, a kit szeret. Széla.

Han tvinger Folkene under os, ja, Folkefærd under vore Fødder.

5 Felszállt Isten riadás közt, az Örökkévaló karsona hangja közt.

Han udvælger til os vor Arv, Jakobs Herlighed, hvem han elsker. (Sela)

6 Zengjetek Istennek, zengjetek; zengjetek királyunknak, zengjetek!

Gud for op med Frydeklang, Herren med Basunes Lyd.

7 Mert királya az egész földnek Isten, zengjetek dalt.

Synger for Gud, synger; synger for vor Konge, synger Psalmer!

8 Királylyá lett az Isten a nemzetek fölött, Isten ráült az ő szent trónjára.

Thi Gud er al Jordens Konge; synger en lærerig Sang!

9 Népek nemesei gyűlekeztek, Ábrahám Istenének a népe; mert Istenéi a föld paizsai: igen emelkedett ő!

Gud regerer over Hedningerne, Gud sidder paa sin hellige Trone. Folkenes Fyrster samles til Abrahams Guds Folk; thi Jordens Skjolde høre Gud til, han er saare ophøjet.