Zsoltárok 47

1 A karmesternek. Kórach fiaitól. Zsoltár. Ti népek mind, csapjátok össze kezeteket, riadozzatok Istennek újjongás hangjával!

Kwa mtsogoleri wa mayimbidwe. Salimo la ana a Kora. Ombani mʼmanja, inu anthu onse; fuwulani kwa Mulungu ndi mawu achimwemwe.

2 Mert az Örökkévaló, a legfelső, félelmetes, nagy király ő az egész föld fölött.

Ndi woopsadi Yehova Wammwambamwamba; Mfumu yayikulu ya dziko lonse lapansi!

3 Népeket hódoltat alánk s nemzeteket lábaink alá.

Iye anatigonjetsera mitundu yambirimbiri ya anthu; anayika anthu pansi pa mapazi athu.

4 Kiválasztja számunkra birtokunkat, büszkeségét Jákóbnak, a kit szeret. Széla.

Iye anatisankhira cholowa chathu, chonyaditsa cha Yakobo, amene anamukonda. (Sela)

5 Felszállt Isten riadás közt, az Örökkévaló karsona hangja közt.

Mulungu wakwera, anthu akumufuwulira mwachimwemwe, Yehova wakwera, akumuyimbira malipenga.

6 Zengjetek Istennek, zengjetek; zengjetek királyunknak, zengjetek!

Imbani matamando kwa Mulungu, imbani matamando; imbani matamando kwa mfumu yathu, imbani matamando.

7 Mert királya az egész földnek Isten, zengjetek dalt.

Pakuti Mulungu ndi mfumu ya dziko lonse lapansi; imbirani Iye salimo la matamando.

8 Királylyá lett az Isten a nemzetek fölött, Isten ráült az ő szent trónjára.

Mulungu akulamulira mitundu ya anthu; Mulungu wakhala pa mpando wake waufumu woyera.

9 Népek nemesei gyűlekeztek, Ábrahám Istenének a népe; mert Istenéi a föld paizsai: igen emelkedett ő!

Anthu otchuka mwa anthu a mitundu ina asonkhana monga anthu a Mulungu wa Abrahamu, pakuti mafumu a dziko lapansi ndi ake a Mulungu; Iye wakwezedwa kwakukulu.