Zsoltárok 46

1 A karmesternek. Kórach fiaitól. Alámót szerint. Ének. Isten nekünk menedék és erő, segítségül szorongatásokban igen megtalálható.

Til songmeisteren; av Korahs born, etter Alamot; ein song. Gud er mi hyggja og vår styrke, fullvel røynd i trengslor.

2 Azért nem félünk, midőn megváltozik a föld s midőn meginognak a hegyek, be a tengerek szívébe.

Difor ottast me ikkje, um so jordi vert umskift, og um fjelli ragar hjarta av storhavet,

3 Zúgnak, forrnak vizei, rengenek a hegyek az ő fenségétől. Széla.

um havbårorne dyn og skumar, og fjelli skjelv for deira ofse. (Sela)

4 Folyam van: erei örvendeztetik Isten városát, a legfelsőnek szentséges lakait.

Der er ei å, hennar bekkjer gled Guds by, den heilage stad der den Høgste bur.

5 Isten van közepében, nem inog meg; megsegíti Isten, reggelre ha fordul.

Gud er midt i honom, so han skal ikkje rugga; Gud hjelper honom i morgonlysingi.

6 Zúgtak nemzetek, inogtak királyságok; hallatta hangját, olvad a föld.

Folkeslag rasa, rike vart rikka, han let si røyst ljoda, jordi bråna.

7 Az Örökkévaló, a seregek ura velünk van, mentsvárunk nekünk Jákób Istene. Széla.

Herren, allhers drott, er med oss; Jakobs Gud er vår faste borg. (Sela)

8 Jertek, nézzétek meg az Örökkévaló cselekvéseit, a ki pusztításokat végzett a földön;

Kom og sjå Herrens storverk, som gjer øydeleggjingar på jordi.

9 megszüntet háborúkat a föld végéig, íjjat tör össze, dárdát vág széllyel, szekereket éget el tűzben.

Han gjer ende på herferder yver all jordi, bryt bogen sund og høgg spjotet av; stridsvognerne brenner han upp i eld.

10 Hagyjatok föl és tudjátok meg, hogy én vagyok Isten, magas vagyok a nemzetek közt, magas a földön!

«Haldt upp og kjenn at eg er Gud! Eg er upphøgd millom folki, upphøgd på jordi.»

11 Az Örökkévaló, a seregek ura velünk van, mentsvárunk nekünk Jákób Istene! Széla.

Herren, allhers drott, er med oss; Jakobs Gud er vår faste borg. (Sela)