Zsoltárok 46

1 A karmesternek. Kórach fiaitól. Alámót szerint. Ének. Isten nekünk menedék és erő, segítségül szorongatásokban igen megtalálható.

In finem, filiis Core, pro arcanis. Psalmus. [Deus noster refugium et virtus; adjutor in tribulationibus quæ invenerunt nos nimis.

2 Azért nem félünk, midőn megváltozik a föld s midőn meginognak a hegyek, be a tengerek szívébe.

Propterea non timebimus dum turbabitur terra, et transferentur montes in cor maris.

3 Zúgnak, forrnak vizei, rengenek a hegyek az ő fenségétől. Széla.

Sonuerunt, et turbatæ sunt aquæ eorum; conturbati sunt montes in fortitudine ejus.

4 Folyam van: erei örvendeztetik Isten városát, a legfelsőnek szentséges lakait.

Fluminis impetus lætificat civitatem Dei: sanctificavit tabernaculum suum Altissimus.

5 Isten van közepében, nem inog meg; megsegíti Isten, reggelre ha fordul.

Deus in medio ejus, non commovebitur; adjuvabit eam Deus mane diluculo.

6 Zúgtak nemzetek, inogtak királyságok; hallatta hangját, olvad a föld.

Conturbatæ sunt gentes, et inclinata sunt regna: dedit vocem suam, mota est terra.

7 Az Örökkévaló, a seregek ura velünk van, mentsvárunk nekünk Jákób Istene. Széla.

Dominus virtutum nobiscum; susceptor noster Deus Jacob.

8 Jertek, nézzétek meg az Örökkévaló cselekvéseit, a ki pusztításokat végzett a földön;

Venite, et videte opera Domini, quæ posuit prodigia super terram,

9 megszüntet háborúkat a föld végéig, íjjat tör össze, dárdát vág széllyel, szekereket éget el tűzben.

auferens bella usque ad finem terræ. Arcum conteret, et confringet arma, et scuta comburet igni.

10 Hagyjatok föl és tudjátok meg, hogy én vagyok Isten, magas vagyok a nemzetek közt, magas a földön!

Vacate, et videte quoniam ego sum Deus; exaltabor in gentibus, et exaltabor in terra.

11 Az Örökkévaló, a seregek ura velünk van, mentsvárunk nekünk Jákób Istene! Széla.

Dominus virtutum nobiscum; susceptor noster Deus Jacob.]