Zsoltárok 46

1 A karmesternek. Kórach fiaitól. Alámót szerint. Ének. Isten nekünk menedék és erő, segítségül szorongatásokban igen megtalálható.

Til Sangmesteren; af Koras Børn; en Sang; til Alamoth.

2 Azért nem félünk, midőn megváltozik a föld s midőn meginognak a hegyek, be a tengerek szívébe.

Gud er vor Tillid og Styrke, en Hjælp i Angester, prøvet til fulde.

3 Zúgnak, forrnak vizei, rengenek a hegyek az ő fenségétől. Széla.

Derfor ville vi ikke frygte, om end Jorden forandres, og Bjergene synke ned i Havets Dyb;

4 Folyam van: erei örvendeztetik Isten városát, a legfelsőnek szentséges lakait.

om end Vandene deri bruse og oprøres, Bjergene bæve for dets Vælde. (Sela)

5 Isten van közepében, nem inog meg; megsegíti Isten, reggelre ha fordul.

Men en Strøm med sine Bække glæder Guds Stad, Helligdommen, den Højestes Boliger.

6 Zúgtak nemzetek, inogtak királyságok; hallatta hangját, olvad a föld.

Gud er midt i den, den skal ikke rokkes; Gud skal hjælpe den, naar Morgenen frembryder.

7 Az Örökkévaló, a seregek ura velünk van, mentsvárunk nekünk Jákób Istene. Széla.

Hedningerne brusede, Rigerne bevægedes; han udgav sin Røst, Jorden smeltedes.

8 Jertek, nézzétek meg az Örökkévaló cselekvéseit, a ki pusztításokat végzett a földön;

Herren Zebaoth er med os, Jakobs Gud er vor faste Borg. (Sela)

9 megszüntet háborúkat a föld végéig, íjjat tör össze, dárdát vág széllyel, szekereket éget el tűzben.

Kommer, ser Herrens Gerninger, hvorledes han har anrettet Ødelæggelser paa Jorden.

10 Hagyjatok föl és tudjátok meg, hogy én vagyok Isten, magas vagyok a nemzetek közt, magas a földön!

Han, som kommer Krigene til at holde op indtil Jordens Ende, sønderbryder Buen og afhugger Spydet, opbrænder Vognene med Ild.

11 Az Örökkévaló, a seregek ura velünk van, mentsvárunk nekünk Jákób Istene! Széla.

Lader af og vider, at jeg er Gud, ophøjet iblandt Hedningerne, ophøjet paa Jorden. Herren Zebaoth er med os, Jakobs Gud er vor faste Borg. (Sela)