Zsoltárok 46

1 A karmesternek. Kórach fiaitól. Alámót szerint. Ének. Isten nekünk menedék és erő, segítségül szorongatásokban igen megtalálható.

Přednímu kantoru z synů Chóre, píseň na alamot. Bůh jest naše útočiště i síla, ve všelikém ssoužení pomoc vždycky hotová.

2 Azért nem félünk, midőn megváltozik a föld s midőn meginognak a hegyek, be a tengerek szívébe.

A protož nebudeme se báti, byť se pak i země podvrátila, a zpřevracely se hory do prostřed moře.

3 Zúgnak, forrnak vizei, rengenek a hegyek az ő fenségétől. Széla.

Byť i ječely, a kormoutily se vody jeho, a hory se rozrážely od dutí jeho. (Sélah)

4 Folyam van: erei örvendeztetik Isten városát, a legfelsőnek szentséges lakait.

Potok a pramenové jeho obveselují město Boží, nejsvětější z příbytků Nejvyššího.

5 Isten van közepében, nem inog meg; megsegíti Isten, reggelre ha fordul.

Bůh jest u prostřed něho, nepohneť se; přispějeť jemu Bůh na pomoc hned v jitře.

6 Zúgtak nemzetek, inogtak királyságok; hallatta hangját, olvad a föld.

Když hlučeli národové, a pohnula se království, vydal hlas svůj, a rozplynula se země.

7 Az Örökkévaló, a seregek ura velünk van, mentsvárunk nekünk Jákób Istene. Széla.

Hospodin zástupů jest s námi, hradem vysokým jest nám Bůh Jákobův. (Sélah)

8 Jertek, nézzétek meg az Örökkévaló cselekvéseit, a ki pusztításokat végzett a földön;

Poďte, vizte skutky Hospodinovy, jakýchť jest pustin nadělal na zemi.

9 megszüntet háborúkat a föld végéig, íjjat tör össze, dárdát vág széllyel, szekereket éget el tűzben.

Přítrž činí bojům až do končin země, lučiště láme, kopí posekává, a vozy spaluje ohněm,

10 Hagyjatok föl és tudjátok meg, hogy én vagyok Isten, magas vagyok a nemzetek közt, magas a földön!

Mluvě: Upokojtež se, a vězte, žeť jsem já Bůh, kterýž vyvýšen budu mezi národy, vyvýšen budu na zemi.

11 Az Örökkévaló, a seregek ura velünk van, mentsvárunk nekünk Jákób Istene! Széla.

Hospodin zástupů jest s námi, hradem vysokým jest nám Bůh Jákobův. (Sélah)