Zsoltárok 44
1 A karmesternek. Kórach fiaitúl. Oktató dal. Isten, füleinkkel hallottuk, őseink elbeszélték nekünk; művet műveltél napjaik-ban, a hajdan napjaiban.
För sångmästaren; av Koras söner; en sång. Gud, med våra öron hava vi hört, våra fäder hava förtäljt därom för oss: om den gärning du gjorde i deras dagar, i forntidens dagar.
2 Tenn kezeddel elűztél nemzeteket, és elültetted őket; sújtottál népeket, és kiterjesztetted őket.
Det var du som med din hand utrotade hedningarna, men planterade dem; du fördärvade andra folk, men dem lät du utbreda sig.
3 Mert nem kardjukkal foglaltak el országot és karjuk nem segított nekik; hanem jobbod és karod és arczod világossága, mert kedvelted őket.
Ty icke med sitt svärd intogo de landet, och deras egen arm gav dem icke seger, utan din högra hand och din arm och ditt ansiktes ljus, ty du hade behag till dem.
4 Te vagy királyom, oh Isten, rendeld e1 Jákób segítségét!
Du, densamme, är min konung, o Gud; så tillsäg nu Jakob seger.
5 Általad döfjük le szorongatóinkat, neveddel tiporjuk le támadóinkat.
Med din hjälp kunna vi stöta ned våra ovänner och i ditt namn förtrampa våra motståndare.
6 Mert nem íjjamban bízom, és kardom nem segít engem;
Ty icke på min båge förlitar jag mig, och mitt svärd kan icke giva mig seger;
7 hanem te segítottél meg szorongatóinktól, és gyűlölőinket megszégyenítotted.
nej, du giver oss seger över våra ovänner, och dem som hata oss låter du komma på skam.
8 Istennel dicsekszünk egész nap és nevedet örökké magasztaljuk. Széla.
Gud lova vi alltid, och ditt namn prisa vi evinnerligen. (Sela)
9 Ám elvetettél s meggyaláztál minket, és nem vonülsz ki hadainkkal;
Och dock har du nu förkastat oss och låtit oss varda till blygd, och du drager icke ut med våra härar.
10 hátrafordulnunk engedsz szorongató elől, és gyűlölőink kedvükre prédálnak.
Du låter oss vika tillbaka för ovånnen, och de som hata oss taga sig byte.
11 Odaadsz bennünket mint juhokat eledelül, és a nemzetek közé elszórtál minket.
Du låter oss bliva uppätna såsom får, och bland hedningarna han du förstrött oss.
12 Eladod népedet potom díjért, és nem tartottad sokra az ő árukat.
Du säljer ditt folk för ett ringa pris, stor är icke den vinst du har gjort därpå.
13 Gyalázattá tettél bennünket szomszédaink előtt, gúnynyá és csúffá a körülöttünk levőknek.
Du låter oss bliva till smälek för våra grannar, till spott och hån för dem som bo omkring oss.
14 Példázattá teszel bennünket a nemzetek közt, fejesóválássá a népek közt.
Du gör oss till ett ordspråk bland hedningarna, du låter folken skaka huvudet åt oss.
15 Egész nap előttem van gyalázatom, és arczom szégyene elborított engem,
Hela dagen är min smälek inför mig, och blygsel höljer mitt ansikte,
16 gyalázónak és káromlónak szavától, ellenség és boszúvágyó miatt.
när jag hör smädarens och lastarens tal, när jag ser fienden och den hämndgirige.
17 Mindez reánk jött, mégsem felejtkeztünk meg rólad, s nem tagadtuk meg szövetségedet,
Allt detta har kommit över oss, och vi hava dock icke förgätit dig, ej heller svikit ditt förbund.
18 Meg nem hátrált a mi szívünk, hogy léptünk elhajolt volna ösvényedről,
Våra hjärtan avföllo icke, och våra steg veko ej av ifrån din väg,
19 úgy hogy összezúztál minket sakálok helyén és homályt borítottál ránk.
så att du därför har krossat oss i schakalers land och övertäckt oss med dödsskugga.
20 Ha megfelejtkeztünk volna Istenünk nevéről, hogy terjesztettük volna kezeinket idegen istenhez:
Om vi hade förgätit vår Guds namn och uträckt våra händer till en främmande gud,
21 nemde Isten kutatná ezt, mert ő ismeri a szív rejtelmeit!
månne icke Gud skulle hava utrannsakat det, han som känner hjärtats lönnligheter?
22 Bizony, miattad öldöstek bennünket egész nap, úgy tekintettek mint vágásra való juhohat.
Nej, för din skull varda vi dödade hela dagen och bliva aktade såsom slaktfår.
23 Ébredj, miért alszol, Uram? Serkenj, ne vess el mindétig!
Vakna upp; varför sover du, Herre? Vakna, förkasta oss icke för alltid.
24 Miért rejted el arczodat, megfelejtkezel sanyarúságunkról és elnyomatásunkról.
Varför döljer du ditt ansikte och förgäter vårt lidande och trångmål?
25 Mert legörnyedt a porig lelkünk, földhöz ragadt a mi testünk.
Se, vår själ är nedböjd i stoftet, vår kropp ligger nedtryckt till jorden.
26 Kelj föl segítségül nekünk, és válts meg minket szereteted kedvéért!
Stå upp till vår hjälp, och förlossa oss för din nåds skull.
