Zsoltárok 44
1 A karmesternek. Kórach fiaitúl. Oktató dal. Isten, füleinkkel hallottuk, őseink elbeszélték nekünk; művet műveltél napjaik-ban, a hajdan napjaiban.
Oh ʼElohim, escuchamos con nuestros oídos, Nos contaron nuestros antepasados Las obras que Tú hiciste en sus días, En los tiempos antiguos.
2 Tenn kezeddel elűztél nemzeteket, és elültetted őket; sújtottál népeket, és kiterjesztetted őket.
Con tu mano expulsaste a las naciones Para establecerlos a ellos. Abatiste a los pueblos y los echaste.
3 Mert nem kardjukkal foglaltak el országot és karjuk nem segított nekik; hanem jobbod és karod és arczod világossága, mert kedvelted őket.
No poseyeron la tierra por su espada, Ni los libró su brazo, Sino tu mano derecha, tu brazo y la luz de tu rostro, Porque te complaciste en ellos.
4 Te vagy királyom, oh Isten, rendeld e1 Jákób segítségét!
Tú eres mi Rey, oh ʼElohim. ¡Ordena las victorias de Jacob!
5 Általad döfjük le szorongatóinkat, neveddel tiporjuk le támadóinkat.
Por medio de Ti sacudiremos a nuestros enemigos. En tu Nombre pisotearemos a los que se levantan contra nosotros.
6 Mert nem íjjamban bízom, és kardom nem segít engem;
Porque no confiaré en mi arco, Ni mi espada me salvará.
7 hanem te segítottél meg szorongatóinktól, és gyűlölőinket megszégyenítotted.
Pero Tú nos salvaste de nuestros adversarios Y avergonzaste a los que nos aborrecen.
8 Istennel dicsekszünk egész nap és nevedet örökké magasztaljuk. Széla.
En ʼElohim nos gloriaremos todo el día Y alabaremos tu Nombre para siempre. (Selah)
9 Ám elvetettél s meggyaláztál minket, és nem vonülsz ki hadainkkal;
Pero nos desechaste y nos avergonzaste. No sales con nuestros ejércitos.
10 hátrafordulnunk engedsz szorongató elől, és gyűlölőink kedvükre prédálnak.
Nos haces retroceder del adversario. Los que nos aborrecen nos saquean.
11 Odaadsz bennünket mint juhokat eledelül, és a nemzetek közé elszórtál minket.
Nos entregas como ovejas para el matadero Y nos esparciste entre las naciones.
12 Eladod népedet potom díjért, és nem tartottad sokra az ő árukat.
Vendes a tu pueblo por nada. Ningún beneficio exiges por ellos.
13 Gyalázattá tettél bennünket szomszédaink előtt, gúnynyá és csúffá a körülöttünk levőknek.
Nos convertiste en oprobio de nuestros vecinos, En escarnio y burla de los que nos rodean.
14 Példázattá teszel bennünket a nemzetek közt, fejesóválássá a népek közt.
Nos pusiste como refrán entre las naciones, Un objeto de burla en medio de los pueblos.
15 Egész nap előttem van gyalázatom, és arczom szégyene elborított engem,
Todo el día mi deshonor está delante de mí Y la confusión cubre mi cara,
16 gyalázónak és káromlónak szavától, ellenség és boszúvágyó miatt.
Por la voz del que me critica y deshonra Por causa del enemigo y del vengativo.
17 Mindez reánk jött, mégsem felejtkeztünk meg rólad, s nem tagadtuk meg szövetségedet,
Todo esto nos vino, Pero no nos olvidamos de Ti, Ni fuimos infieles a tu Pacto.
18 Meg nem hátrált a mi szívünk, hogy léptünk elhajolt volna ösvényedről,
Nuestro corazón no se volvió atrás, Ni nuestros pasos se desviaron de tu senda.
19 úgy hogy összezúztál minket sakálok helyén és homályt borítottál ránk.
Pero Tú nos aplastaste en un sitio de chacales, Y nos cubriste con la sombra de muerte.
20 Ha megfelejtkeztünk volna Istenünk nevéről, hogy terjesztettük volna kezeinket idegen istenhez:
Si nos olvidamos del Nombre de nuestro ʼElohim O alzamos nuestras manos a un ʼelohim extraño,
21 nemde Isten kutatná ezt, mert ő ismeri a szív rejtelmeit!
¿ʼElohim no demandaría esto? Porque Él conoce los secretos del corazón.
22 Bizony, miattad öldöstek bennünket egész nap, úgy tekintettek mint vágásra való juhohat.
Pero por tu causa nos matan cada día. Somos considerados como ovejas para el matadero.
23 Ébredj, miért alszol, Uram? Serkenj, ne vess el mindétig!
Despiértate, ʼAdonay. ¿Por qué duermes? Despiértate, no nos rechaces para siempre.
24 Miért rejted el arczodat, megfelejtkezel sanyarúságunkról és elnyomatásunkról.
¿Por qué escondes tu rostro Y te olvidas de la aflicción y de nuestra opresión?
25 Mert legörnyedt a porig lelkünk, földhöz ragadt a mi testünk.
Porque nuestra alma está agobiada hasta el polvo Y nuestro cuerpo está pegado a la tierra.
26 Kelj föl segítségül nekünk, és válts meg minket szereteted kedvéért!
Levántate, sé nuestra Ayuda. Redímenos por tu misericordia.
