< Zsoltárok 44 >

1 A karmesternek. Kórach fiaitúl. Oktató dal. Isten, füleinkkel hallottuk, őseink elbeszélték nekünk; művet műveltél napjaik-ban, a hajdan napjaiban.
Koraha bērnu pamācība. Dziedātāju vadonim. Dievs, ar savām ausīm mēs to esam dzirdējuši, mūsu tēvi to mums ir teikuši: vienu darbu Tu esi darījis viņu laikā sendienās.
2 Tenn kezeddel elűztél nemzeteket, és elültetted őket; sújtottál népeket, és kiterjesztetted őket.
Ar savu roku pagānus Tu esi izdzinis, bet viņus Tu esi dēstījis; tautas Tu esi mocījis, bet viņus Tu esi izplatījis.
3 Mert nem kardjukkal foglaltak el országot és karjuk nem segított nekik; hanem jobbod és karod és arczod világossága, mert kedvelted őket.
Jo tie to zemi caur savu zobenu nav iemantojuši, un viņu elkonis tiem nav palīdzējis, bet Tava labā roka un Tavs elkonis un Tava vaiga gaišums, jo Tev bija labs prāts pie tiem.
4 Te vagy királyom, oh Isten, rendeld e1 Jákób segítségét!
Tu tas esi, ak Dievs, mans ķēniņš; sūti Jēkabam pestīšanu.
5 Általad döfjük le szorongatóinkat, neveddel tiporjuk le támadóinkat.
Ar Tevi mēs gribam sadauzīt savus ienaidniekus, Tavā vārdā gribam samīt, kas mums ceļas pretim.
6 Mert nem íjjamban bízom, és kardom nem segít engem;
Jo es neceru uz savu stopu, un mans zobens man nevar palīdzēt.
7 hanem te segítottél meg szorongatóinktól, és gyűlölőinket megszégyenítotted.
Bet Tu mūs izglābi no mūsu pretiniekiem, un Tu mūsu ienaidniekus lieci kaunā.
8 Istennel dicsekszünk egész nap és nevedet örökké magasztaljuk. Széla.
Ar Dievu mēs lielāmies cauru dienu un pateicamies Tavam vārdam mūžīgi. (Sela)
9 Ám elvetettél s meggyaláztál minket, és nem vonülsz ki hadainkkal;
Bet nu Tu mūs atstūmi un lieci mūs kaunā un neizej ar mūsu karaspēku.
10 hátrafordulnunk engedsz szorongató elől, és gyűlölőink kedvükre prédálnak.
Tu mūs dzeni atpakaļ priekš mūsu pretiniekiem, ka mūsu ienaidnieki mūs aplaupa.
11 Odaadsz bennünket mint juhokat eledelül, és a nemzetek közé elszórtál minket.
Tu mūs nodevi kā avis par barību, un mūs izkaisi starp pagāniem.
12 Eladod népedet potom díjért, és nem tartottad sokra az ő árukat.
Tu pārdevi Savus ļaudis pa velti, un nespriedi priekš viņiem nekādas maksas.
13 Gyalázattá tettél bennünket szomszédaink előtt, gúnynyá és csúffá a körülöttünk levőknek.
Tu mūs cēli par apsmieklu mūsu kaimiņiem, par nievāšanu un apmēdīšanu tiem, kas ir ap mums.
14 Példázattá teszel bennünket a nemzetek közt, fejesóválássá a népek közt.
Tu mūs dari par sakāmu vārdu starp pagāniem, ka tautas par mums galvu krata.
15 Egész nap előttem van gyalázatom, és arczom szégyene elborított engem,
Cauru dienu mans negods man ir klāt, un kauns apklāj manu vaigu
16 gyalázónak és káromlónak szavától, ellenség és boszúvágyó miatt.
Mēdītāju un zaimotāju valodas pēc, ienaidnieku un atriebēju dēļ.
17 Mindez reánk jött, mégsem felejtkeztünk meg rólad, s nem tagadtuk meg szövetségedet,
Viss tas mums uzgājis, taču mēs Tevi neesam aizmirsuši, nedz viltīgi darījuši pret Tavu derību.
18 Meg nem hátrált a mi szívünk, hogy léptünk elhajolt volna ösvényedről,
Mūsu sirds nav atpakaļ griezusies, nedz mūsu soļi noklīduši no Taviem ceļiem,
19 úgy hogy összezúztál minket sakálok helyén és homályt borítottál ránk.
Ka Tu mūs tā satriec zvēru vidū, un mūs apklāj ar nāves ēnu.
20 Ha megfelejtkeztünk volna Istenünk nevéről, hogy terjesztettük volna kezeinket idegen istenhez:
Ja mēs būtu aizmirsuši sava Dieva vārdu, un pacēluši savas rokas uz kādu svešu dievu,
21 nemde Isten kutatná ezt, mert ő ismeri a szív rejtelmeit!
Vai Dievs to nevarētu samanīt? Jo Viņš zina sirds noslēpumus.
22 Bizony, miattad öldöstek bennünket egész nap, úgy tekintettek mint vágásra való juhohat.
Bet Tevis pēc mēs topam nāvēti visaugošu dienu, un topam turēti līdzi kaujamām avīm.
23 Ébredj, miért alszol, Uram? Serkenj, ne vess el mindétig!
Uzmosties, Kungs, kāpēc Tu guli? Mosties, neatstum mūžīgi.
24 Miért rejted el arczodat, megfelejtkezel sanyarúságunkról és elnyomatásunkról.
Kāpēc Tu apslēpi Savu vaigu un aizmirsti mūsu bēdas un mokas?
25 Mert legörnyedt a porig lelkünk, földhöz ragadt a mi testünk.
Jo mūsu dvēsele ir nospiesta pīšļos, mūsu vēders līp pie zemes.
26 Kelj föl segítségül nekünk, és válts meg minket szereteted kedvéért!
Celies mums par palīgu, un izglāb mūs Savas žēlastības dēļ.

< Zsoltárok 44 >