Zsoltárok 44
1 A karmesternek. Kórach fiaitúl. Oktató dal. Isten, füleinkkel hallottuk, őseink elbeszélték nekünk; művet műveltél napjaik-ban, a hajdan napjaiban.
Maschil, [dato] al Capo de' Musici, de' figliuoli di Core O DIO, noi abbiamo udite colle nostre orecchie, I nostri padri ci hanno raccontate Le opere [che] tu operasti a' dì loro, A' dì antichi.
2 Tenn kezeddel elűztél nemzeteket, és elültetted őket; sújtottál népeket, és kiterjesztetted őket.
Tu, [col]la tua mano, scacciasti le genti, e piantasti i nostri padri; Tu disertasti le nazioni, e propagginasti i [nostri padri].
3 Mert nem kardjukkal foglaltak el országot és karjuk nem segított nekik; hanem jobbod és karod és arczod világossága, mert kedvelted őket.
Perciocchè essi non conquistarono il paese colla loro spada, E il braccio loro non li salvò; Anzi la tua destra, e il tuo braccio, e la luce del tuo volto; Perciocchè tu li gradivi.
4 Te vagy királyom, oh Isten, rendeld e1 Jákób segítségét!
Tu, o Dio, [sei] lo stesso mio Re; Ordina le salvazioni di Giacobbe.
5 Általad döfjük le szorongatóinkat, neveddel tiporjuk le támadóinkat.
Per te noi cozzeremo i nostri nemici; Nel tuo Nome noi calpesteremo coloro che si levano contro a noi.
6 Mert nem íjjamban bízom, és kardom nem segít engem;
Perciocchè io non mi confido nel mio arco, E la mia spada non mi salverà.
7 hanem te segítottél meg szorongatóinktól, és gyűlölőinket megszégyenítotted.
Anzi tu ci salverai da' nostri nemici, E renderai confusi quelli che ci odiano.
8 Istennel dicsekszünk egész nap és nevedet örökké magasztaljuk. Széla.
Noi ci glorieremo tuttodì in Dio, E celebreremo il tuo Nome in perpetuo. (Sela)
9 Ám elvetettél s meggyaláztál minket, és nem vonülsz ki hadainkkal;
E pure tu ci hai scacciati, e ci hai svergognati; E non esci [più] co' nostri eserciti.
10 hátrafordulnunk engedsz szorongató elől, és gyűlölőink kedvükre prédálnak.
Tu ci hai fatto voltar le spalle dinanzi al nemico; E quelli che ci odiano [ci] hanno predati.
11 Odaadsz bennünket mint juhokat eledelül, és a nemzetek közé elszórtál minket.
Tu ci hai ridotti ad esser come pecore da mangiare; E ci hai dispersi fra le genti.
12 Eladod népedet potom díjért, és nem tartottad sokra az ő árukat.
Tu hai venduto il tuo popolo senza danari, E non hai fatto alcuno avanzo de' lor prezzi.
13 Gyalázattá tettél bennünket szomszédaink előtt, gúnynyá és csúffá a körülöttünk levőknek.
Tu ci hai posti [in] vituperio appresso i nostri vicini, [In] beffa, e [in] ischerno a [quelli che stanno] d'intorno a noi.
14 Példázattá teszel bennünket a nemzetek közt, fejesóválássá a népek közt.
Tu ci hai messi ad essere proverbiati fra le genti, Ed hai fatto che ci è scosso il capo contro fra i popoli.
15 Egész nap előttem van gyalázatom, és arczom szégyene elborított engem,
Il mio vituperio [è] tuttodì davanti a me, E la vergogna della mia faccia mi ha coperto,
16 gyalázónak és káromlónak szavától, ellenség és boszúvágyó miatt.
Per la voce del vituperatore e dell'oltraggiatore; Per cagione del nemico e del vendicatore.
17 Mindez reánk jött, mégsem felejtkeztünk meg rólad, s nem tagadtuk meg szövetségedet,
Tutto questo ci è avvenuto, e non però ti abbiamo dimenticato, E non ci siam portati dislealmente contro al tuo patto.
18 Meg nem hátrált a mi szívünk, hogy léptünk elhajolt volna ösvényedről,
Il cuor nostro non si è rivolto indietro, E i nostri passi [non] si sono sviati da' tuoi sentieri;
19 úgy hogy összezúztál minket sakálok helyén és homályt borítottál ránk.
Quantunque tu ci abbi tritati, [e messi] in luogo di sciacalli; E ci abbi coperti d'ombra di morte.
20 Ha megfelejtkeztünk volna Istenünk nevéről, hogy terjesztettük volna kezeinket idegen istenhez:
Se noi avessimo dimenticato il Nome dell'Iddio nostro, Ed avessimo stese le mani ad alcun dio strano,
21 nemde Isten kutatná ezt, mert ő ismeri a szív rejtelmeit!
Iddio non ne farebbe egli inchiesta? Conciossiachè egli conosca i segreti del cuore.
22 Bizony, miattad öldöstek bennünket egész nap, úgy tekintettek mint vágásra való juhohat.
Anzi, per cagion tua siamo uccisi tuttodì, Siam reputati come pecore da macello.
23 Ébredj, miért alszol, Uram? Serkenj, ne vess el mindétig!
Risvegliati; perchè dormi, Signore? Destati, non iscacciar[ci] in perpetuo.
24 Miért rejted el arczodat, megfelejtkezel sanyarúságunkról és elnyomatásunkról.
Perchè nascondi la tua faccia? [Perchè] dimentichi la nostra afflizione e la nostra oppressione?
25 Mert legörnyedt a porig lelkünk, földhöz ragadt a mi testünk.
Conciossiachè la nostra anima sia abbassata fin nella polvere, [E] il nostro ventre sia attaccato alla terra.
26 Kelj föl segítségül nekünk, és válts meg minket szereteted kedvéért!
Levati [in] nostro aiuto, E riscuotici, per amor della tua benignità.
