Zsoltárok 44
1 A karmesternek. Kórach fiaitúl. Oktató dal. Isten, füleinkkel hallottuk, őseink elbeszélték nekünk; művet műveltél napjaik-ban, a hajdan napjaiban.
Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
2 Tenn kezeddel elűztél nemzeteket, és elültetted őket; sújtottál népeket, és kiterjesztetted őket.
Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
3 Mert nem kardjukkal foglaltak el országot és karjuk nem segított nekik; hanem jobbod és karod és arczod világossága, mert kedvelted őket.
Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
4 Te vagy királyom, oh Isten, rendeld e1 Jákób segítségét!
Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
5 Általad döfjük le szorongatóinkat, neveddel tiporjuk le támadóinkat.
Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
6 Mert nem íjjamban bízom, és kardom nem segít engem;
Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
7 hanem te segítottél meg szorongatóinktól, és gyűlölőinket megszégyenítotted.
Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
8 Istennel dicsekszünk egész nap és nevedet örökké magasztaljuk. Széla.
Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
9 Ám elvetettél s meggyaláztál minket, és nem vonülsz ki hadainkkal;
Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
10 hátrafordulnunk engedsz szorongató elől, és gyűlölőink kedvükre prédálnak.
Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
11 Odaadsz bennünket mint juhokat eledelül, és a nemzetek közé elszórtál minket.
Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
12 Eladod népedet potom díjért, és nem tartottad sokra az ő árukat.
Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
13 Gyalázattá tettél bennünket szomszédaink előtt, gúnynyá és csúffá a körülöttünk levőknek.
Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
14 Példázattá teszel bennünket a nemzetek közt, fejesóválássá a népek közt.
Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
15 Egész nap előttem van gyalázatom, és arczom szégyene elborított engem,
Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
16 gyalázónak és káromlónak szavától, ellenség és boszúvágyó miatt.
A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
17 Mindez reánk jött, mégsem felejtkeztünk meg rólad, s nem tagadtuk meg szövetségedet,
Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
18 Meg nem hátrált a mi szívünk, hogy léptünk elhajolt volna ösvényedről,
Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
19 úgy hogy összezúztál minket sakálok helyén és homályt borítottál ránk.
Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
20 Ha megfelejtkeztünk volna Istenünk nevéről, hogy terjesztettük volna kezeinket idegen istenhez:
Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
21 nemde Isten kutatná ezt, mert ő ismeri a szív rejtelmeit!
Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
22 Bizony, miattad öldöstek bennünket egész nap, úgy tekintettek mint vágásra való juhohat.
Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
23 Ébredj, miért alszol, Uram? Serkenj, ne vess el mindétig!
Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
24 Miért rejted el arczodat, megfelejtkezel sanyarúságunkról és elnyomatásunkról.
Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
25 Mert legörnyedt a porig lelkünk, földhöz ragadt a mi testünk.
Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
26 Kelj föl segítségül nekünk, és válts meg minket szereteted kedvéért!
Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
