Zsoltárok 44
1 A karmesternek. Kórach fiaitúl. Oktató dal. Isten, füleinkkel hallottuk, őseink elbeszélték nekünk; művet műveltél napjaik-ban, a hajdan napjaiban.
Eine Unterweisung der Kinder Korah, vorzusingen. Gott, wir haben's mit unsern Ohren gehört, unsre Väter haben's uns erzählt, was du getan hast zu ihren Zeiten vor alters.
2 Tenn kezeddel elűztél nemzeteket, és elültetted őket; sújtottál népeket, és kiterjesztetted őket.
Du hast mit deiner Hand die Heiden vertrieben, aber sie hast du eingesetzt; du hast die Völker verderbt, aber sie hast du ausgebreitet.
3 Mert nem kardjukkal foglaltak el országot és karjuk nem segított nekik; hanem jobbod és karod és arczod világossága, mert kedvelted őket.
Denn sie haben das Land nicht eingenommen durch ihr Schwert, und ihr Arm half ihnen nicht, sondern deine Rechte, dein Arm und das Licht deines Angesichts; denn du hattest Wohlgefallen an ihnen.
4 Te vagy királyom, oh Isten, rendeld e1 Jákób segítségét!
Du, Gott, bist mein König, der du Jakob Hilfe verheißest.
5 Általad döfjük le szorongatóinkat, neveddel tiporjuk le támadóinkat.
Durch dich wollen wir unsre Feinde zerstoßen; in deinem Namen wollen wir untertreten, die sich wider uns setzen.
6 Mert nem íjjamban bízom, és kardom nem segít engem;
Denn ich verlasse mich nicht auf meinen Bogen, und mein Schwert kann mir nicht helfen;
7 hanem te segítottél meg szorongatóinktól, és gyűlölőinket megszégyenítotted.
sondern du hilfst uns von unsern Feinden und machst zu Schanden, die uns hassen.
8 Istennel dicsekszünk egész nap és nevedet örökké magasztaljuk. Széla.
Wir wollen täglich rühmen von Gott und deinem Namen danken ewiglich. (Sela)
9 Ám elvetettél s meggyaláztál minket, és nem vonülsz ki hadainkkal;
Warum verstößest du uns denn nun und lässest uns zu Schanden werden und ziehst nicht aus unter unserm Heer?
10 hátrafordulnunk engedsz szorongató elől, és gyűlölőink kedvükre prédálnak.
Du lässest uns fliehen vor unserm Feind, daß uns berauben, die uns hassen.
11 Odaadsz bennünket mint juhokat eledelül, és a nemzetek közé elszórtál minket.
Du lässest uns auffressen wie Schafe und zerstreuest uns unter die Heiden.
12 Eladod népedet potom díjért, és nem tartottad sokra az ő árukat.
Du verkaufst dein Volk umsonst und nimmst nichts dafür.
13 Gyalázattá tettél bennünket szomszédaink előtt, gúnynyá és csúffá a körülöttünk levőknek.
Du machst uns zur Schmach unsern Nachbarn, zum Spott und Hohn denen, die um uns her sind.
14 Példázattá teszel bennünket a nemzetek közt, fejesóválássá a népek közt.
Du machst uns zum Beispiel unter den Heiden und daß die Völker das Haupt über uns schütteln.
15 Egész nap előttem van gyalázatom, és arczom szégyene elborított engem,
Täglich ist meine Schmach vor mir, und mein Antlitz ist voller Scham,
16 gyalázónak és káromlónak szavától, ellenség és boszúvágyó miatt.
daß ich die Schänder und Lästerer hören und die Feinde und Rachgierigen sehen muß.
17 Mindez reánk jött, mégsem felejtkeztünk meg rólad, s nem tagadtuk meg szövetségedet,
Dies alles ist über uns gekommen; und wir haben doch dein nicht vergessen noch untreu in deinem Bund gehandelt.
18 Meg nem hátrált a mi szívünk, hogy léptünk elhajolt volna ösvényedről,
Unser Herz ist nicht abgefallen noch unser Gang gewichen von deinem Weg,
19 úgy hogy összezúztál minket sakálok helyén és homályt borítottál ránk.
daß du uns so zerschlägst am Ort der Schakale und bedeckst uns mit Finsternis.
20 Ha megfelejtkeztünk volna Istenünk nevéről, hogy terjesztettük volna kezeinket idegen istenhez:
Wenn wir des Namens unsers Gottes vergessen hätten und unsre Hände aufgehoben zum fremden Gott,
21 nemde Isten kutatná ezt, mert ő ismeri a szív rejtelmeit!
würde das Gott nicht finden? Er kennt ja unsers Herzens Grund.
22 Bizony, miattad öldöstek bennünket egész nap, úgy tekintettek mint vágásra való juhohat.
Denn wir werden ja um deinetwillen täglich erwürgt und sind geachtet wie Schlachtschafe.
23 Ébredj, miért alszol, Uram? Serkenj, ne vess el mindétig!
Erwecke dich, Herr! Warum schläfst Du? Wache auf und verstoße uns nicht so gar!
24 Miért rejted el arczodat, megfelejtkezel sanyarúságunkról és elnyomatásunkról.
Warum verbirgst du dein Antlitz, vergissest unsers Elends und unsrer Drangsal?
25 Mert legörnyedt a porig lelkünk, földhöz ragadt a mi testünk.
Denn unsre Seele ist gebeugt zur Erde; unser Leib klebt am Erdboden.
26 Kelj föl segítségül nekünk, és válts meg minket szereteted kedvéért!
Mache dich auf, hilf uns und erlöse uns um deiner Güte willen!
