Zsoltárok 44
1 A karmesternek. Kórach fiaitúl. Oktató dal. Isten, füleinkkel hallottuk, őseink elbeszélték nekünk; művet műveltél napjaik-ban, a hajdan napjaiban.
Auf den Siegesspender, von den Korachiten, ein Lehrgedicht. Wir wissen's, Gott, vom Hörensagen; uns haben unsere Ahnen es erzählt: das Werk, das Du in ihren Tagen, in alten Zeiten, ausgeführt.
2 Tenn kezeddel elűztél nemzeteket, és elültetted őket; sújtottál népeket, és kiterjesztetted őket.
Mit Deinem Arme hast Du Heidenvölker ausgetrieben; dann pflanztest andere Du ein und riebest Nationen auf, und andere hast Du ausgebreitet.
3 Mert nem kardjukkal foglaltak el országot és karjuk nem segított nekik; hanem jobbod és karod és arczod világossága, mert kedvelted őket.
Nicht ihrem Schwerte haben sie das Land verdankt; ihr Arm hat ihnen nicht den Sieg gebracht. Nein, Deine Rechte und Dein Arm und Deines Angesichtes Leuchten; Du bist ihnen hold gewesen. -
4 Te vagy királyom, oh Isten, rendeld e1 Jákób segítségét!
Du bist mein König, und mein Gott, der Jakob Sieg entbietet.
5 Általad döfjük le szorongatóinkat, neveddel tiporjuk le támadóinkat.
Mit Dir nur stoßen wir die Gegner nieder, zertreten unsere Feinde nur in Deinem Namen.
6 Mert nem íjjamban bízom, és kardom nem segít engem;
Nicht meinem Bogen traue ich; den Sieg verschafft mir nicht mein Schwert.
7 hanem te segítottél meg szorongatóinktól, és gyűlölőinket megszégyenítotted.
Nur Du befreist uns von den Gegnern und machst zuschanden unsere Hasser.
8 Istennel dicsekszünk egész nap és nevedet örökké magasztaljuk. Széla.
Nur Gottes wollen wir uns allzeit rühmen und Deinen Namen preisen immerdar. (Sela)
9 Ám elvetettél s meggyaláztál minket, és nem vonülsz ki hadainkkal;
Nun hast Du uns verworfen, gar zuschanden uns gemacht: Du ziehst nicht mehr mit unsere Scharen aus.
10 hátrafordulnunk engedsz szorongató elől, és gyűlölőink kedvükre prédálnak.
Du läßt uns vor dem Gegner fliehen, und unsere Hasser holen Beute sich.
11 Odaadsz bennünket mint juhokat eledelül, és a nemzetek közé elszórtál minket.
Du gibst uns hin wie Schlachtschafe, zerstreust uns unter Heiden, und die Nationen schütteln über uns den Kopf.
12 Eladod népedet potom díjért, és nem tartottad sokra az ő árukat.
Verkaufst Dein Volk um nichts, Gewinn aus ihrem Kaufpreis ziehst Du nimmer,
13 Gyalázattá tettél bennünket szomszédaink előtt, gúnynyá és csúffá a körülöttünk levőknek.
Du machst uns unsern Nachbarn zum Gespött, zum Hohn und Schimpfe allen um uns her.
14 Példázattá teszel bennünket a nemzetek közt, fejesóválássá a népek közt.
Zum Sprichwort für die Heiden machst Du uns, die Nationen alle schütteln über uns den Kopf.
15 Egész nap előttem van gyalázatom, és arczom szégyene elborított engem,
Mein Schimpf steht täglich mir vor Augen, und Scham bedeckt mein Angesicht
16 gyalázónak és káromlónak szavától, ellenség és boszúvágyó miatt.
bei dem Geschrei des Spötters und des Lästerers, vor Feinden und vor Rachegierigen. -
17 Mindez reánk jött, mégsem felejtkeztünk meg rólad, s nem tagadtuk meg szövetségedet,
All das hat uns getroffen, obschon wir Deiner nicht vergessen, an Deinem Bunde nicht gefrevelt haben.
18 Meg nem hátrált a mi szívünk, hogy léptünk elhajolt volna ösvényedről,
Doch unser Herz schreckt nicht zurück; nicht schwanken unsere Schritte ab von Deinem Pfade.
19 úgy hogy összezúztál minket sakálok helyén és homályt borítottál ránk.
Obschon Du uns in Schrecken bringst an einer Stätte der Schakale, mit Todesschatten uns umhüllst,
20 Ha megfelejtkeztünk volna Istenünk nevéről, hogy terjesztettük volna kezeinket idegen istenhez:
Vergessen wir den Namen unseres Gottes? Und strecken wir nach einem fremden Gott die Hände aus?
21 nemde Isten kutatná ezt, mert ő ismeri a szív rejtelmeit!
Erforschte dies nicht Gott? Er kennt des Herzens Heimlichkeiten.
22 Bizony, miattad öldöstek bennünket egész nap, úgy tekintettek mint vágásra való juhohat.
Nein! Deinetwegen mordet man uns täglich und achtet uns wie Schlachtschafe.
23 Ébredj, miért alszol, Uram? Serkenj, ne vess el mindétig!
Erwache doch! Was schläfst Du, Herr? Wach auf! Verwirf uns nicht für immer!
24 Miért rejted el arczodat, megfelejtkezel sanyarúságunkról és elnyomatásunkról.
Warum verhüllst Du denn Dein Angesicht und denkst nicht mehr an unsere Pein und Not?
25 Mert legörnyedt a porig lelkünk, földhöz ragadt a mi testünk.
Gebeugt zum Staub ist unser Körper, zu Boden unser Leib gedrückt.
26 Kelj föl segítségül nekünk, és válts meg minket szereteted kedvéért!
Auf jetzt zu unserer Hilfe! Erlöse uns um Deiner Gnade willen!
