Zsoltárok 44
1 A karmesternek. Kórach fiaitúl. Oktató dal. Isten, füleinkkel hallottuk, őseink elbeszélték nekünk; művet műveltél napjaik-ban, a hajdan napjaiban.
To the chief Musician for the sons of Korah, Maschil. We have heard with our ears, O God, our fathers have told us, [what] work thou didst in their days, in the times of old.
2 Tenn kezeddel elűztél nemzeteket, és elültetted őket; sújtottál népeket, és kiterjesztetted őket.
[How] thou didst drive out the heathen with thy hand, and didst plant them; [how] thou didst afflict the people, and cast them out.
3 Mert nem kardjukkal foglaltak el országot és karjuk nem segított nekik; hanem jobbod és karod és arczod világossága, mert kedvelted őket.
For they obtained not the land in possession by their own sword, neither did their own arm save them: but thy right hand, and thy arm, and the light of thy countenance, because thou hadst a favor to them.
4 Te vagy királyom, oh Isten, rendeld e1 Jákób segítségét!
Thou art my King, O God: command deliverances for Jacob.
5 Általad döfjük le szorongatóinkat, neveddel tiporjuk le támadóinkat.
Through thee will we push down our enemies: through thy name we will tread them under that rise up against us.
6 Mert nem íjjamban bízom, és kardom nem segít engem;
For I will not trust in my bow, neither shall my sword save me.
7 hanem te segítottél meg szorongatóinktól, és gyűlölőinket megszégyenítotted.
But thou hast saved us from our enemies, and hast put them to shame that hated us.
8 Istennel dicsekszünk egész nap és nevedet örökké magasztaljuk. Széla.
In God we boast all the day long, and praise thy name for ever. (Selah)
9 Ám elvetettél s meggyaláztál minket, és nem vonülsz ki hadainkkal;
But thou hast cast off, and put us to shame; and goest not forth with our armies.
10 hátrafordulnunk engedsz szorongató elől, és gyűlölőink kedvükre prédálnak.
Thou makest us to turn back from the enemy: and they who hate us plunder for themselves.
11 Odaadsz bennünket mint juhokat eledelül, és a nemzetek közé elszórtál minket.
Thou hast given us like sheep [appointed] for food; and hast scattered us among the heathen.
12 Eladod népedet potom díjért, és nem tartottad sokra az ő árukat.
Thou sellest thy people for naught, and dost not increase [thy wealth] by their price.
13 Gyalázattá tettél bennünket szomszédaink előtt, gúnynyá és csúffá a körülöttünk levőknek.
Thou makest us a reproach to our neighbors, a scorn and a derision to them that are around us.
14 Példázattá teszel bennünket a nemzetek közt, fejesóválássá a népek közt.
Thou makest us a by-word among the heathen, a shaking of the head among the people.
15 Egész nap előttem van gyalázatom, és arczom szégyene elborított engem,
My confusion [is] continually before me, and the shame of my face hath covered me,
16 gyalázónak és káromlónak szavától, ellenség és boszúvágyó miatt.
For the voice of him that reproacheth and blasphemeth; by reason of the enemy and avenger.
17 Mindez reánk jött, mégsem felejtkeztünk meg rólad, s nem tagadtuk meg szövetségedet,
All this is come upon us; yet we have not forgotten thee, neither have we dealt falsely in thy covenant.
18 Meg nem hátrált a mi szívünk, hogy léptünk elhajolt volna ösvényedről,
Our heart is not turned back, neither have our steps declined from thy way;
19 úgy hogy összezúztál minket sakálok helyén és homályt borítottál ránk.
Though thou hast severely broke us in the place of dragons, and covered us with the shades of death.
20 Ha megfelejtkeztünk volna Istenünk nevéről, hogy terjesztettük volna kezeinket idegen istenhez:
If we have forgotten the name of our God, or stretched out our hands to a strange god;
21 nemde Isten kutatná ezt, mert ő ismeri a szív rejtelmeit!
Will not God search out this? for he knoweth the secrets of the heart.
22 Bizony, miattad öldöstek bennünket egész nap, úgy tekintettek mint vágásra való juhohat.
Yes, for thy sake are we killed all the day long; we are counted as sheep for the slaughter.
23 Ébredj, miért alszol, Uram? Serkenj, ne vess el mindétig!
Awake, why sleepest thou, O LORD? arise, cast [us] not off for ever.
24 Miért rejted el arczodat, megfelejtkezel sanyarúságunkról és elnyomatásunkról.
Why hidest thou thy face, [and] forgettest our affliction and our oppression?
25 Mert legörnyedt a porig lelkünk, földhöz ragadt a mi testünk.
For our soul is bowed down to the dust: our belly cleaveth to the earth.
26 Kelj föl segítségül nekünk, és válts meg minket szereteted kedvéért!
Arise for our help, and redeem us for thy mercies' sake.
