Zsoltárok 44
1 A karmesternek. Kórach fiaitúl. Oktató dal. Isten, füleinkkel hallottuk, őseink elbeszélték nekünk; művet műveltél napjaik-ban, a hajdan napjaiban.
To the Chief Musician. For the Sons of Korah. An Instructive Psalm. O God! with our own ears, have we heard, Our fathers, have recounted to us, —The work thou didst work, In their day, In the days of aforetime:
2 Tenn kezeddel elűztél nemzeteket, és elültetted őket; sújtottál népeket, és kiterjesztetted őket.
Thou thyself, with thine own hand—Didst dispossess, nations, and didst plant them, Didst break peoples in pieces, and didst spread them out:
3 Mert nem kardjukkal foglaltak el országot és karjuk nem segított nekik; hanem jobbod és karod és arczod világossága, mert kedvelted őket.
For, not by their own sword, gat they possession of the land, Nor did, their own arm, win victory for them, —But thine own right hand, and thine own arm, and the light of thy face, Because thou hadst accepted them.
4 Te vagy királyom, oh Isten, rendeld e1 Jákób segítségét!
Thou thyself, art my king, O God, Command thou the victories of Jacob.
5 Általad döfjük le szorongatóinkat, neveddel tiporjuk le támadóinkat.
By thee, will we thrust at, our adversaries, In thy Name, will we tread down our assailants;
6 Mert nem íjjamban bízom, és kardom nem segít engem;
For, not in my bow, will I trust, Nor shall, my sword, give me victory;
7 hanem te segítottél meg szorongatóinktól, és gyűlölőinket megszégyenítotted.
For thou hast saved us from our adversaries, And, them who hated us, hast thou put to shame.
8 Istennel dicsekszünk egész nap és nevedet örökké magasztaljuk. Széla.
In God, have we boasted all the day, And, thy Name—unto times age-abiding, will we praise. (Selah)
9 Ám elvetettél s meggyaláztál minket, és nem vonülsz ki hadainkkal;
But nay thou hast rejected, and confounded us, And wilt not go forth with our hosts;
10 hátrafordulnunk engedsz szorongató elől, és gyűlölőink kedvükre prédálnak.
Thou sufferest us to turn back from the adversary, And, they who hate us, have plundered at will:
11 Odaadsz bennünket mint juhokat eledelül, és a nemzetek közé elszórtál minket.
Thou dost give us up like sheep to be devoured, And, amongst the nations, hast thou scattered us.
12 Eladod népedet potom díjért, és nem tartottad sokra az ő árukat.
Thou dost sell thy people for, no-value, And hast not made increase by their price.
13 Gyalázattá tettél bennünket szomszédaink előtt, gúnynyá és csúffá a körülöttünk levőknek.
Thou dost make us, A reproach to our neighbours, A mockery and a derision to them who are round about us:
14 Példázattá teszel bennünket a nemzetek közt, fejesóválássá a népek közt.
Thou dost make us, A by-word among the nations, —A shaking of the head among the peoples.
15 Egész nap előttem van gyalázatom, és arczom szégyene elborított engem,
All the day, is my confusion before me, And, the shame of my face, hath covered me:
16 gyalázónak és káromlónak szavától, ellenség és boszúvágyó miatt.
At the voice of him who reproacheth and revileth, At the face of the foe and avenger.
17 Mindez reánk jött, mégsem felejtkeztünk meg rólad, s nem tagadtuk meg szövetségedet,
All this, hath come upon us, Yet had we not forgotten thee, Neither had we dealt falsely with thy covenant;
18 Meg nem hátrált a mi szívünk, hogy léptünk elhajolt volna ösvényedről,
Our heart had not drawn back, Nor had our goings swerved from thy path;
19 úgy hogy összezúztál minket sakálok helyén és homályt borítottál ránk.
That thou shouldst have crushed us down in the place of wild dogs, And covered us over with a deadly shadow.
20 Ha megfelejtkeztünk volna Istenünk nevéről, hogy terjesztettük volna kezeinket idegen istenhez:
If we had forgotten the Name of our God, And had spread forth our hands unto the GOD of the foreigner,
21 nemde Isten kutatná ezt, mert ő ismeri a szív rejtelmeit!
Would not, God, have searched into this, Seeing that, he, knoweth the secrets of the heart?
22 Bizony, miattad öldöstek bennünket egész nap, úgy tekintettek mint vágásra való juhohat.
Surely, for thy sake, have we been slain all the day, We have been accounted as sheep for slaughter.
23 Ébredj, miért alszol, Uram? Serkenj, ne vess el mindétig!
Awake thou! wherefore shouldst thou sleep, O Lord? Bestir thee! do not reject us altogether!
24 Miért rejted el arczodat, megfelejtkezel sanyarúságunkról és elnyomatásunkról.
Wherefore shouldst thou hide, thy face? Shouldst forget our humiliation and our oppression?
25 Mert legörnyedt a porig lelkünk, földhöz ragadt a mi testünk.
For our soul, sinketh down to the dust, Our body, cleaveth to the earth.
26 Kelj föl segítségül nekünk, és válts meg minket szereteted kedvéért!
Arise to our help, And ransom us, because of thine own lovingkindness.
