Zsoltárok 44
1 A karmesternek. Kórach fiaitúl. Oktató dal. Isten, füleinkkel hallottuk, őseink elbeszélték nekünk; művet műveltél napjaik-ban, a hajdan napjaiban.
For the Chief Musician; [a Psalm] of the sons of Korah. Maschil. We have heard with our ears, O God, our fathers have told us, what work thou didst in their days, in the days of old.
2 Tenn kezeddel elűztél nemzeteket, és elültetted őket; sújtottál népeket, és kiterjesztetted őket.
Thou didst drive out the nations with thy hand, and plantedst them in; thou didst afflict the peoples, and didst spread them abroad.
3 Mert nem kardjukkal foglaltak el országot és karjuk nem segított nekik; hanem jobbod és karod és arczod világossága, mert kedvelted őket.
For they gat not the land in possession by their own sword, neither did their own arm save them: but thy right hand, and thine arm, and the light of thy countenance, because thou hadst a favour unto them.
4 Te vagy királyom, oh Isten, rendeld e1 Jákób segítségét!
Thou art my King, O God: command deliverance for Jacob.
5 Általad döfjük le szorongatóinkat, neveddel tiporjuk le támadóinkat.
Through thee will we push down our adversaries: through thy name will we tread them under that rise up against us.
6 Mert nem íjjamban bízom, és kardom nem segít engem;
For I will not trust in my bow, neither shall my sword save me.
7 hanem te segítottél meg szorongatóinktól, és gyűlölőinket megszégyenítotted.
But thou hast saved us from our adversaries, and hast put them to shame that hate us.
8 Istennel dicsekszünk egész nap és nevedet örökké magasztaljuk. Széla.
In God have we made our boast all the day long, and we will give thanks unto thy name for ever. (Selah)
9 Ám elvetettél s meggyaláztál minket, és nem vonülsz ki hadainkkal;
But now thou hast cast [us] off, and brought us to dishonour; and goest not forth with our hosts.
10 hátrafordulnunk engedsz szorongató elől, és gyűlölőink kedvükre prédálnak.
Thou makest us to turn back from the adversary: and they which hate us spoil for themselves.
11 Odaadsz bennünket mint juhokat eledelül, és a nemzetek közé elszórtál minket.
Thou hast given us like sheep [appointed] for meat; and hast scattered us among the nations.
12 Eladod népedet potom díjért, és nem tartottad sokra az ő árukat.
Thou sellest thy people for nought, and hast not increased [thy wealth] by their price.
13 Gyalázattá tettél bennünket szomszédaink előtt, gúnynyá és csúffá a körülöttünk levőknek.
Thou makest us a reproach to our neighbours, a scorn and a derision to them that are round about us.
14 Példázattá teszel bennünket a nemzetek közt, fejesóválássá a népek közt.
Thou makest us a byword among the nations, a shaking of the head among the peoples.
15 Egész nap előttem van gyalázatom, és arczom szégyene elborított engem,
All the day long is my dishonour before me, and the shame of my face hath covered me,
16 gyalázónak és káromlónak szavától, ellenség és boszúvágyó miatt.
For the voice of him that reproacheth and blasphemeth; by reason of the enemy and the avenger.
17 Mindez reánk jött, mégsem felejtkeztünk meg rólad, s nem tagadtuk meg szövetségedet,
All this is come upon us; yet have we not forgotten thee, neither have we dealt falsely in thy covenant.
18 Meg nem hátrált a mi szívünk, hogy léptünk elhajolt volna ösvényedről,
Our heart is not turned back, neither have our steps declined from thy way;
19 úgy hogy összezúztál minket sakálok helyén és homályt borítottál ránk.
That thou hast sore broken us in the place of jackals, and covered us with the shadow of death.
20 Ha megfelejtkeztünk volna Istenünk nevéről, hogy terjesztettük volna kezeinket idegen istenhez:
If we have forgotten the name of our God, or spread forth our hands to a strange god;
21 nemde Isten kutatná ezt, mert ő ismeri a szív rejtelmeit!
Shall not God search this out? for he knoweth the secrets of the heart.
22 Bizony, miattad öldöstek bennünket egész nap, úgy tekintettek mint vágásra való juhohat.
Yea, for thy sake are we killed all the day long; we are counted as sheep for the slaughter.
23 Ébredj, miért alszol, Uram? Serkenj, ne vess el mindétig!
Awake, why sleepest thou, O Lord? arise, cast [us] not off for ever.
24 Miért rejted el arczodat, megfelejtkezel sanyarúságunkról és elnyomatásunkról.
Wherefore hidest thou thy face, and forgettest our affliction and our oppression?
25 Mert legörnyedt a porig lelkünk, földhöz ragadt a mi testünk.
For our soul is bowed down to the dust: our belly cleaveth unto the earth.
26 Kelj föl segítségül nekünk, és válts meg minket szereteted kedvéért!
Rise up for our help, and redeem us for thy lovingkindness’ sake.
