Zsoltárok 44
1 A karmesternek. Kórach fiaitúl. Oktató dal. Isten, füleinkkel hallottuk, őseink elbeszélték nekünk; művet műveltél napjaik-ban, a hajdan napjaiban.
“For the leader of the music. A psalm of the sons of Korah.” O God! we have heard with our ears, Our fathers have told us, What deeds thou didst in their days, In the days of old.
2 Tenn kezeddel elűztél nemzeteket, és elültetted őket; sújtottál népeket, és kiterjesztetted őket.
With thine own hand didst thou drive out the nations, And plant our fathers; Thou didst destroy the nations, And cause our fathers to flourish.
3 Mert nem kardjukkal foglaltak el országot és karjuk nem segított nekik; hanem jobbod és karod és arczod világossága, mert kedvelted őket.
For not by their own swords did they gain possession of the land, Nor did their own arms give them victory; But thy right hand, and thine arm, and the light of thy countenance; For thou didst favor them!
4 Te vagy királyom, oh Isten, rendeld e1 Jákób segítségét!
Thou art my king, O God! O send deliverance to Jacob!
5 Általad döfjük le szorongatóinkat, neveddel tiporjuk le támadóinkat.
Through thee we may cast down our enemies; Through thy name we may trample upon our adversaries!
6 Mert nem íjjamban bízom, és kardom nem segít engem;
I trust not in my bow, Nor can my sword save me.
7 hanem te segítottél meg szorongatóinktól, és gyűlölőinket megszégyenítotted.
But it is thou only who savest us from our enemies, And puttest to shame those who hate us!
8 Istennel dicsekszünk egész nap és nevedet örökké magasztaljuk. Széla.
In God will we glory continually; Yea, we will praise thy name for ever! (Pause)
9 Ám elvetettél s meggyaláztál minket, és nem vonülsz ki hadainkkal;
Yet now thou hast cast us off, and put us to shame; Thou goest not forth with our armies.
10 hátrafordulnunk engedsz szorongató elől, és gyűlölőink kedvükre prédálnak.
Thou makest us turn back from the enemy, And they who hate us make our goods their prey.
11 Odaadsz bennünket mint juhokat eledelül, és a nemzetek közé elszórtál minket.
Thou makest us like sheep destined for food, And scatterest us among the nations.
12 Eladod népedet potom díjért, és nem tartottad sokra az ő árukat.
Thou sellest thy people for nought, And increasest not thy wealth by their price.
13 Gyalázattá tettél bennünket szomszédaink előtt, gúnynyá és csúffá a körülöttünk levőknek.
Thou makest us a reproach to our neighbors, A scorn and a derision to those who are around us.
14 Példázattá teszel bennünket a nemzetek közt, fejesóválássá a népek közt.
Thou makest us a byword among the nations, And causest the people to shake their heads at us.
15 Egész nap előttem van gyalázatom, és arczom szégyene elborított engem,
My ignominy is continually before me, And shame covereth my face,
16 gyalázónak és káromlónak szavától, ellenség és boszúvágyó miatt.
On account of the voice of the scoffer and the reviler, And on account of the enemy and the avenger.
17 Mindez reánk jött, mégsem felejtkeztünk meg rólad, s nem tagadtuk meg szövetségedet,
All this hath come upon us; Yet have we not forgotten thee, Nor have we been false to thy covenant.
18 Meg nem hátrált a mi szívünk, hogy léptünk elhajolt volna ösvényedről,
Our hearts, have not wandered from thee, Nor have our feet gone out of thy path;
19 úgy hogy összezúztál minket sakálok helyén és homályt borítottál ránk.
Though thou hast crushed us in a land of jackals, And covered us with thick darkness.
20 Ha megfelejtkeztünk volna Istenünk nevéről, hogy terjesztettük volna kezeinket idegen istenhez:
If we had forgotten the name of our God, Or stretched forth our hands to a strange God,
21 nemde Isten kutatná ezt, mert ő ismeri a szív rejtelmeit!
Surely God would search it out; For he knoweth the secrets of the heart.
22 Bizony, miattad öldöstek bennünket egész nap, úgy tekintettek mint vágásra való juhohat.
But for thy sake we are killed all the day; We are counted as sheep for the slaughter.
23 Ébredj, miért alszol, Uram? Serkenj, ne vess el mindétig!
Awake! why sleepest thou, O Lord? Arise! cast us not off for ever!
24 Miért rejted el arczodat, megfelejtkezel sanyarúságunkról és elnyomatásunkról.
Wherefore dost thou hide thy face, And forget our affliction and oppression?
25 Mert legörnyedt a porig lelkünk, földhöz ragadt a mi testünk.
Our soul is bowed down to the dust; Our body cleaveth to the earth.
26 Kelj föl segítségül nekünk, és válts meg minket szereteted kedvéért!
Arise, O thou, our strength! And deliver us, for thy mercy's sake!
