Zsoltárok 44
1 A karmesternek. Kórach fiaitúl. Oktató dal. Isten, füleinkkel hallottuk, őseink elbeszélték nekünk; művet műveltél napjaik-ban, a hajdan napjaiban.
For the end, a Psalm for instruction, for the sons of Core. O God, we have heard with our ears, our fathers have told us, the work which thou wroughtest in their days, in the days of old.
2 Tenn kezeddel elűztél nemzeteket, és elültetted őket; sújtottál népeket, és kiterjesztetted őket.
Thine hand utterly destroyed the heathen, and thou didst plant them: thou didst afflict the nations, and cast them out.
3 Mert nem kardjukkal foglaltak el országot és karjuk nem segított nekik; hanem jobbod és karod és arczod világossága, mert kedvelted őket.
For they inherited not the land by their [own] sword, and their [own] arm did not deliver them; but thy right hand, and thine arm, and the light of thy countenance, because thou wert well pleased in them.
4 Te vagy királyom, oh Isten, rendeld e1 Jákób segítségét!
Thou art indeed my King and my God, who commandest deliverances for Jacob.
5 Általad döfjük le szorongatóinkat, neveddel tiporjuk le támadóinkat.
In thee will we push down our enemies, and in thy name will we bring to nought them that rise up against us.
6 Mert nem íjjamban bízom, és kardom nem segít engem;
For I will not trust in my bow, and my sword shall not save me.
7 hanem te segítottél meg szorongatóinktól, és gyűlölőinket megszégyenítotted.
For thou hast saved us from them that afflicted us, and hast put to shame them that hated us.
8 Istennel dicsekszünk egész nap és nevedet örökké magasztaljuk. Széla.
In God will we make our boast all the day, and to thy name will we give thanks for ever. (Pause)
9 Ám elvetettél s meggyaláztál minket, és nem vonülsz ki hadainkkal;
But now thou hast cast off, and put us to shame; and thou wilt not go forth with our hosts.
10 hátrafordulnunk engedsz szorongató elől, és gyűlölőink kedvükre prédálnak.
Thou hast turned us back before our enemies; and they that hated us spoiled for themselves.
11 Odaadsz bennünket mint juhokat eledelül, és a nemzetek közé elszórtál minket.
Thou madest us as sheep for meat; and thou scatteredst us among the nations.
12 Eladod népedet potom díjért, és nem tartottad sokra az ő árukat.
Thou hast sold thy people without price, and there was no profit by their exchange.
13 Gyalázattá tettél bennünket szomszédaink előtt, gúnynyá és csúffá a körülöttünk levőknek.
Thou hast made us a reproach to our neighbours, a scorn and derision them that are round about us.
14 Példázattá teszel bennünket a nemzetek közt, fejesóválássá a népek közt.
Thou hast made us a proverb among the Gentiles, a shaking of the head among the nations.
15 Egész nap előttem van gyalázatom, és arczom szégyene elborított engem,
All the day my shame is before me, and the confusion of my face has covered me,
16 gyalázónak és káromlónak szavától, ellenség és boszúvágyó miatt.
because of the voice of the slanderer and reviler; because of the enemy and avenger.
17 Mindez reánk jött, mégsem felejtkeztünk meg rólad, s nem tagadtuk meg szövetségedet,
All these things are come upon us: but we have not forgotten thee, neither have we dealt unrighteously in thy covenant.
18 Meg nem hátrált a mi szívünk, hogy léptünk elhajolt volna ösvényedről,
And our heart has not gone back; but thou hast turned aside our paths from thy way.
19 úgy hogy összezúztál minket sakálok helyén és homályt borítottál ránk.
For thou hast laid us low in a place of affliction, and the shadow of death has covered us.
20 Ha megfelejtkeztünk volna Istenünk nevéről, hogy terjesztettük volna kezeinket idegen istenhez:
If we have forgotten the name of our God, and if we have spread out our hands to a strange god; shall not God search these things out?
21 nemde Isten kutatná ezt, mert ő ismeri a szív rejtelmeit!
for he knows the secrets of the heart.
22 Bizony, miattad öldöstek bennünket egész nap, úgy tekintettek mint vágásra való juhohat.
For, for thy sake we are killed all the day long; we are counted as sheep for slaughter.
23 Ébredj, miért alszol, Uram? Serkenj, ne vess el mindétig!
Awake, wherefore sleepest thou, O Lord? arise, and do not cast [us] off for ever.
24 Miért rejted el arczodat, megfelejtkezel sanyarúságunkról és elnyomatásunkról.
Wherefore turnest thou thy face away, [and] forgettest our poverty and our affliction?
25 Mert legörnyedt a porig lelkünk, földhöz ragadt a mi testünk.
For our soul has been brought down to the dust; our belly has cleaved to the earth.
26 Kelj föl segítségül nekünk, és válts meg minket szereteted kedvéért!
Arise, O Lord, help us, and redeem us for thy name's sake.
