Zsoltárok 44
1 A karmesternek. Kórach fiaitúl. Oktató dal. Isten, füleinkkel hallottuk, őseink elbeszélték nekünk; művet műveltél napjaik-ban, a hajdan napjaiban.
Til Sangmesteren. Af Koras Sønner. En Maskil.
2 Tenn kezeddel elűztél nemzeteket, és elültetted őket; sújtottál népeket, és kiterjesztetted őket.
Gud, vi har hørt det med egne Ører, vore Fædre har fortalt os derom; du øved en Daad i deres Dage, i Fortids Dage med din Haand;
3 Mert nem kardjukkal foglaltak el országot és karjuk nem segított nekik; hanem jobbod és karod és arczod világossága, mert kedvelted őket.
Folk drev du bort, men plantede hine, Folkeslag knuste du, men dem lod du brede sig;
4 Te vagy királyom, oh Isten, rendeld e1 Jákób segítségét!
thi de fik ej Landet i Eje med Sværdet, det var ej deres Arm, der gav dem Sejr, men det var din højre, din Arm og dit Ansigts Lys, thi du havde dem kær.
5 Általad döfjük le szorongatóinkat, neveddel tiporjuk le támadóinkat.
Du, du er min Konge, min Gud, som sender Jakob Sejr.
6 Mert nem íjjamban bízom, és kardom nem segít engem;
Ved dig nedstøder vi Fjenden, Modstanderne træder vi ned i dit Navn;
7 hanem te segítottél meg szorongatóinktól, és gyűlölőinket megszégyenítotted.
thi ej paa min Bue stoler jeg, mit Sværd kan ikke give mig Sejr;
8 Istennel dicsekszünk egész nap és nevedet örökké magasztaljuk. Széla.
men du gav os Sejr over Fjenden, du lod vore Avindsmænd blive til Skamme.
9 Ám elvetettél s meggyaláztál minket, és nem vonülsz ki hadainkkal;
Vi roser os altid af Gud, dit Navn vil vi love for evigt. (Sela)
10 hátrafordulnunk engedsz szorongató elől, és gyűlölőink kedvükre prédálnak.
Dog har du forstødt os, gjort os til Spot, du drager ej med vore Hære;
11 Odaadsz bennünket mint juhokat eledelül, és a nemzetek közé elszórtál minket.
du lader os vige for Fjenden, vore Avindsmænd tager sig Bytte;
12 Eladod népedet potom díjért, és nem tartottad sokra az ő árukat.
du har givet os hen som Slagtekvæg, og strøet os ud mellem Folkene,
13 Gyalázattá tettél bennünket szomszédaink előtt, gúnynyá és csúffá a körülöttünk levőknek.
dit Folk har du solgt til Spotpris, vandt ikke Rigdom ved Salget.
14 Példázattá teszel bennünket a nemzetek közt, fejesóválássá a népek közt.
Til Haan for Naboer gør du os, til Spot og Spe for Grander,
15 Egész nap előttem van gyalázatom, és arczom szégyene elborított engem,
du gør os til Mundheld blandt Folkene, lader Folkeslagene ryste paa Hovedet ad os.
16 gyalázónak és káromlónak szavától, ellenség és boszúvágyó miatt.
Min Skændsel er mig altid i Tanke, og Skam bedækker mit Aasyn
17 Mindez reánk jött, mégsem felejtkeztünk meg rólad, s nem tagadtuk meg szövetségedet,
for spottende, haanende Tale, for Fjendens og den hævngerriges Blikke.
18 Meg nem hátrált a mi szívünk, hogy léptünk elhajolt volna ösvényedről,
Alt det kom over os, skønt vi glemte dig ikke, sveg ikke heller din Pagt!
19 úgy hogy összezúztál minket sakálok helyén és homályt borítottál ránk.
Vort Hjerte veg ikke fra dig, vore Skridt forlod ej din Vej.
20 Ha megfelejtkeztünk volna Istenünk nevéről, hogy terjesztettük volna kezeinket idegen istenhez:
Dog knuste du os, hvor Sjakalerne bor, og indhylled os i Mørke.
21 nemde Isten kutatná ezt, mert ő ismeri a szív rejtelmeit!
Havde vi glemt vor Guds Navn, bredt Hænderne ud mod en fremmed Gud,
22 Bizony, miattad öldöstek bennünket egész nap, úgy tekintettek mint vágásra való juhohat.
vilde Gud ej opspore det? Han kender jo Hjerternes Løndom —
23 Ébredj, miért alszol, Uram? Serkenj, ne vess el mindétig!
nej, for din Skyld dræbes vi Dagen lang og regnes som Slagtekvæg!
24 Miért rejted el arczodat, megfelejtkezel sanyarúságunkról és elnyomatásunkról.
Vaagn op, hvi sover du, Herre? Bliv vaagen, forstød ej for stedse!
25 Mert legörnyedt a porig lelkünk, földhöz ragadt a mi testünk.
Hvorfor vil du skjule dit Aasyn, glemme vor Nød og Trængsel?
26 Kelj föl segítségül nekünk, és válts meg minket szereteted kedvéért!
Thi vor Sjæl ligger bøjet i Støvet, vort Legeme klæber ved Jorden. Staa op og kom os til Hjælp, forløs os for din Miskundheds Skyld!
