Zsoltárok 44
1 A karmesternek. Kórach fiaitúl. Oktató dal. Isten, füleinkkel hallottuk, őseink elbeszélték nekünk; művet műveltél napjaik-ban, a hajdan napjaiban.
Přednímu zpěváku z synů Chóre, vyučující. Bože, ušima svýma slýchali jsme, a otcové naši vypravovali nám o skutcích, kteréž jsi činíval za dnů jejich, za dnů starodávních.
2 Tenn kezeddel elűztél nemzeteket, és elültetted őket; sújtottál népeket, és kiterjesztetted őket.
Tys sám rukou svou vyhnal pohany, a vštípil jsi je; potřel jsi lidi, a je jsi rozplodil.
3 Mert nem kardjukkal foglaltak el országot és karjuk nem segított nekik; hanem jobbod és karod és arczod világossága, mert kedvelted őket.
Neboť jsou neopanovali země mečem svým, aniž jim rámě jejich spomohlo, ale pravice tvá a rámě tvé, a světlost oblíčeje tvého, proto že jsi je zamiloval.
4 Te vagy királyom, oh Isten, rendeld e1 Jákób segítségét!
Ty jsi sám král můj, ó Bože, udílejž hojného spasení Jákobova.
5 Általad döfjük le szorongatóinkat, neveddel tiporjuk le támadóinkat.
V toběť jsme protivníky naše potírali, a ve jménu tvém pošlapávali jsme povstávající proti nám.
6 Mert nem íjjamban bízom, és kardom nem segít engem;
Neboť jsem v lučišti svém naděje neskládal, aniž mne kdy obránil meč můj.
7 hanem te segítottél meg szorongatóinktól, és gyűlölőinket megszégyenítotted.
Ale ty jsi nás vysvobozoval od nepřátel našich, a kteříž nás nenávidí, ty jsi zahanboval.
8 Istennel dicsekszünk egész nap és nevedet örökké magasztaljuk. Széla.
A protož chválíme tě Boha na každý den, a jméno tvé ustavičně oslavujeme. (Sélah)
9 Ám elvetettél s meggyaláztál minket, és nem vonülsz ki hadainkkal;
Ale nyní jsi nás zahnal i zahanbil, a nevycházíš s vojsky našimi.
10 hátrafordulnunk engedsz szorongató elől, és gyűlölőink kedvükre prédálnak.
Obrátil jsi nás nazpět, a ti, kteříž nás nenávidí, rozchvátali mezi sebou jmění naše.
11 Odaadsz bennünket mint juhokat eledelül, és a nemzetek közé elszórtál minket.
Oddal jsi nás, jako ovce k snědení, i mezi pohany rozptýlil jsi nás.
12 Eladod népedet potom díjért, és nem tartottad sokra az ő árukat.
Prodal jsi lid svůj bez peněz, a nenadsadils mzdy jejich.
13 Gyalázattá tettél bennünket szomszédaink előtt, gúnynyá és csúffá a körülöttünk levőknek.
Vydal jsi nás k utrhání sousedům našim, ku posměchu a ku potupě těm, kteříž jsou vůkol nás.
14 Példázattá teszel bennünket a nemzetek közt, fejesóválássá a népek közt.
Uvedl jsi nás v přísloví mezi národy, a mezi lidmi, aby nad námi hlavou zmítáno bylo.
15 Egész nap előttem van gyalázatom, és arczom szégyene elborított engem,
Na každý den styděti se musím, a hanba tváři mé přikrývá mne,
16 gyalázónak és káromlónak szavától, ellenség és boszúvágyó miatt.
A to z příčiny řeči utrhajícího a hanějícího, z příčiny nepřítele a vymstívajícího se.
17 Mindez reánk jött, mégsem felejtkeztünk meg rólad, s nem tagadtuk meg szövetségedet,
Všecko to přišlo na nás, a však jsme se nezapomenuli na tě, aniž jsme zrušili smlouvy tvé.
18 Meg nem hátrált a mi szívünk, hogy léptünk elhajolt volna ösvényedről,
Neobrátilo se nazpět srdce naše, aniž se uchýlil krok náš od stezky tvé,
19 úgy hogy összezúztál minket sakálok helyén és homályt borítottál ránk.
Ačkoli jsi nás byl potřel na místě draků, a přikryl jsi nás stínem smrti.
20 Ha megfelejtkeztünk volna Istenünk nevéről, hogy terjesztettük volna kezeinket idegen istenhez:
Kdybychom se byli zapomenuli na jméno Boha svého, a pozdvihli rukou svých k bohu cizímu,
21 nemde Isten kutatná ezt, mert ő ismeri a szív rejtelmeit!
Zdaliž by toho Bůh byl nevyhledával? Nebo on zná skrytosti srdce.
22 Bizony, miattad öldöstek bennünket egész nap, úgy tekintettek mint vágásra való juhohat.
Anobrž pro tebe mordováni býváme každého dne, jmíni jsme jako ovce k zabití oddané.
23 Ébredj, miért alszol, Uram? Serkenj, ne vess el mindétig!
Procitiž, proč spíš, ó Pane? Probudiž se, a nezaháněj nás na věky.
24 Miért rejted el arczodat, megfelejtkezel sanyarúságunkról és elnyomatásunkról.
I pročež tvář svou skrýváš, a zapomínáš se na trápení a ssoužení naše?
25 Mert legörnyedt a porig lelkünk, földhöz ragadt a mi testünk.
Nebotě se již sklonila až k prachu duše naše, přilnul k zemi život náš.
26 Kelj föl segítségül nekünk, és válts meg minket szereteted kedvéért!
Povstaniž k našemu spomožení, a vykup nás pro své milosrdenství.
