Zsoltárok 44
1 A karmesternek. Kórach fiaitúl. Oktató dal. Isten, füleinkkel hallottuk, őseink elbeszélték nekünk; művet műveltél napjaik-ban, a hajdan napjaiban.
可拉后裔的训诲诗，交与伶长。 神啊，你在古时， 我们列祖的日子所行的事， 我们亲耳听见了； 我们的列祖也给我们述说过。
2 Tenn kezeddel elűztél nemzeteket, és elültetted őket; sújtottál népeket, és kiterjesztetted őket.
你曾用手赶出外邦人， 却栽培了我们列祖； 你苦待列邦， 却叫我们列祖发达。
3 Mert nem kardjukkal foglaltak el országot és karjuk nem segított nekik; hanem jobbod és karod és arczod világossága, mert kedvelted őket.
因为他们不是靠自己的刀剑得地土， 也不是靠自己的膀臂得胜， 乃是靠你的右手、你的膀臂， 和你脸上的亮光， 因为你喜悦他们。
4 Te vagy királyom, oh Isten, rendeld e1 Jákób segítségét!
神啊，你是我的王； 求你出令使雅各得胜。
5 Általad döfjük le szorongatóinkat, neveddel tiporjuk le támadóinkat.
我们靠你要推倒我们的敌人， 靠你的名要践踏那起来攻击我们的人。
6 Mert nem íjjamban bízom, és kardom nem segít engem;
因为，我必不靠我的弓； 我的刀也不能使我得胜。
7 hanem te segítottél meg szorongatóinktól, és gyűlölőinket megszégyenítotted.
惟你救了我们脱离敌人， 使恨我们的人羞愧。
8 Istennel dicsekszünk egész nap és nevedet örökké magasztaljuk. Széla.
我们终日因 神夸耀， 还要永远称谢你的名。 (细拉)
9 Ám elvetettél s meggyaláztál minket, és nem vonülsz ki hadainkkal;
但如今你丢弃了我们，使我们受辱， 不和我们的军兵同去。
10 hátrafordulnunk engedsz szorongató elől, és gyűlölőink kedvükre prédálnak.
你使我们向敌人转身退后； 那恨我们的人任意抢夺。
11 Odaadsz bennünket mint juhokat eledelül, és a nemzetek közé elszórtál minket.
你使我们当作快要被吃的羊， 把我们分散在列邦中。
12 Eladod népedet potom díjért, és nem tartottad sokra az ő árukat.
你卖了你的子民也不赚利， 所得的价值并不加添你的资财。
13 Gyalázattá tettél bennünket szomszédaink előtt, gúnynyá és csúffá a körülöttünk levőknek.
你使我们受邻国的羞辱， 被四围的人嗤笑讥刺。
14 Példázattá teszel bennünket a nemzetek közt, fejesóválássá a népek közt.
你使我们在列邦中作了笑谈， 使众民向我们摇头。
15 Egész nap előttem van gyalázatom, és arczom szégyene elborított engem,
我的凌辱终日在我面前， 我脸上的羞愧将我遮蔽，
16 gyalázónak és káromlónak szavától, ellenség és boszúvágyó miatt.
都因那辱骂毁谤人的声音， 又因仇敌和报仇人的缘故。
17 Mindez reánk jött, mégsem felejtkeztünk meg rólad, s nem tagadtuk meg szövetségedet,
这都临到我们身上， 我们却没有忘记你， 也没有违背你的约。
18 Meg nem hátrált a mi szívünk, hogy léptünk elhajolt volna ösvényedről,
我们的心没有退后； 我们的脚也没有偏离你的路。
19 úgy hogy összezúztál minket sakálok helyén és homályt borítottál ránk.
你在野狗之处压伤我们， 用死荫遮蔽我们。
20 Ha megfelejtkeztünk volna Istenünk nevéről, hogy terjesztettük volna kezeinket idegen istenhez:
倘若我们忘了 神的名， 或向别神举手，
21 nemde Isten kutatná ezt, mert ő ismeri a szív rejtelmeit!
神岂不鉴察这事吗？ 因为他晓得人心里的隐秘。
22 Bizony, miattad öldöstek bennünket egész nap, úgy tekintettek mint vágásra való juhohat.
我们为你的缘故终日被杀； 人看我们如将宰的羊。
23 Ébredj, miért alszol, Uram? Serkenj, ne vess el mindétig!
主啊，求你睡醒，为何尽睡呢？ 求你兴起，不要永远丢弃我们！
24 Miért rejted el arczodat, megfelejtkezel sanyarúságunkról és elnyomatásunkról.
你为何掩面， 不顾我们所遭的苦难和所受的欺压？
25 Mert legörnyedt a porig lelkünk, földhöz ragadt a mi testünk.
我们的性命伏于尘土； 我们的肚腹紧贴地面。
26 Kelj föl segítségül nekünk, és válts meg minket szereteted kedvéért!
求你起来帮助我们！ 凭你的慈爱救赎我们！
