Zsoltárok 41
1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Boldog az, ki ügyet vet a szegényre; bajnak napján megmenti őt. az Örökkévaló.
Til songmeisteren; ein salme av David. Sæl er den som ser til ein vesallmann; på den vonde dag skal Herren frelsa honom.
2 Az Örökkévaló megőrzi és élteti őt, úgy hogy boldognak mondják az országban -és ne add át ellenségei dühébe.
Herren skal verja honom og halda honom i live; han skal verta lukkeleg i landet, og du skal visst ikkje yvergjeva honom til hans mordgiruge fiendar.
3 Az Örökkévalö támasztja őt a sínylődés ágyán, egész fekvőkelyét megforgattad betegségében.
Herren skal stydja han på sotteseng, og vender all hans lega i hans sjukdom.
4 Én azt. mondtam: kegyelmezz nekem, gyógyitsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!
Eg segjer: «Herre, ver meg nådig; læk mi sjæl, for eg hev synda mot deg!»
5 Ellenségeim rosszat mondanak rólam: mikor hal meg és vész el a neve?
Mine fiendar talar vondt um meg: «Når skal han døy, og hans namn forgangast?»
6 És ha ki látogatni jön, hamisat beszél, szíve álnokságot gyűjt magába; kimegy az utczára, elmondja.
Og um ein kjem og vil sjå til meg, so talar han falske ord; hans hjarta sankar seg vondskap saman, so gjeng han ut og talar um det.
7 Egyaránt összesúgnak ellenem mind a gyűlölőim; kigondolják ellenem, a mi rossz nekem:
Alle som hatar meg, kviskrar saman imot meg; dei tenkjer upp imot meg slikt som gjer meg vondt:
8 Pokoli dolog ömlik el rajta, és a hogy lefeküdt, nem fog többé fölkelni!
«Ei illgjerning heng ved honom, og han som ligg der, skal ikkje meir standa upp.»
9 Meghitt emberem is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet eszi, sarkot emelt reám.
Ja, endå den som eg livde i fred med, som eg sette lit til, som åt mitt brød, hev lyft sin hæl imot meg.
10 De te, Örökkévaló, kegyelmezz nekem és engedj fölkelnem, hadd fizessek meg nekik.
Men du, Herre, ver meg nådig og hjelp meg upp! So vil eg gjeva deim vederlag.
11 Ez által tudom meg, hogy kedved telik bennem, hogy nem riadoz felettem ellenségem.
På dette kjenner eg at du hev hugnad i meg, at min fiende ikkje fær setja i glederop yver meg.
12 Én pedig – gáncstalanságomban tartasz engem és magad elé állítottál örökre.
Og meg held du uppe i mi uskyld og set meg for di åsyn til æveleg tid.
13 Áldva legyen az Örökkévaló, Izraél Istene, öröktől örökké. Ámen és Ámen.
Lova vere Herren, Israels Gud, frå æva og til æva! Amen, amen!
