Zsoltárok 41

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Boldog az, ki ügyet vet a szegényre; bajnak napján megmenti őt. az Örökkévaló.

Til sangmesteren; en salme av David. Salig er den som akter på den elendige; på den onde dag skal Herren frelse ham.

2 Az Örökkévaló megőrzi és élteti őt, úgy hogy boldognak mondják az országban -és ne add át ellenségei dühébe.

Herren skal verge ham og holde ham i live; han skal bli lykksalig i landet, og du skal visselig ikke overgi ham til hans fienders mordlyst.

3 Az Örökkévalö támasztja őt a sínylődés ágyán, egész fekvőkelyét megforgattad betegségében.

Herren skal understøtte ham på sykesengen; hele hans leie forvandler du i hans sykdom.

4 Én azt. mondtam: kegyelmezz nekem, gyógyitsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!

Jeg sier: Herre, vær mig nådig, helbred min sjel! for jeg har syndet imot dig.

5 Ellenségeim rosszat mondanak rólam: mikor hal meg és vész el a neve?

Mine fiender taler ondt om mig: Når skal han dø, og hans navn forgå?

6 És ha ki látogatni jön, hamisat beszél, szíve álnokságot gyűjt magába; kimegy az utczára, elmondja.

Og dersom en kommer for å se til mig, taler han falske ord; hans hjerte samler sig ondskap; han går ut og taler derom.

7 Egyaránt összesúgnak ellenem mind a gyűlölőim; kigondolják ellenem, a mi rossz nekem:

Alle de som hater mig, hvisker sammen imot mig; de optenker imot mig det som er mig til skade:

8 Pokoli dolog ömlik el rajta, és a hogy lefeküdt, nem fog többé fölkelni!

En ugjerning henger ved ham, og han som ligger der, skal ikke stå op mere.

9 Meghitt emberem is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet eszi, sarkot emelt reám.

Også den mann som jeg hadde fred med, som jeg stolte på, som åt mitt brød, har løftet sin hæl imot mig.

10 De te, Örökkévaló, kegyelmezz nekem és engedj fölkelnem, hadd fizessek meg nekik.

Men du, Herre, vær mig nådig og hjelp mig op! Så vil jeg gjengjelde dem.

11 Ez által tudom meg, hogy kedved telik bennem, hogy nem riadoz felettem ellenségem.

Derpå kjenner jeg at du har behag i mig, at min fiende ikke skal fryde sig over mig.

12 Én pedig – gáncstalanságomban tartasz engem és magad elé állítottál örökre.

Og mig holder du oppe i min uskyld og setter mig for ditt åsyn evindelig.

13 Áldva legyen az Örökkévaló, Izraél Istene, öröktől örökké. Ámen és Ámen.

Lovet være Herren, Israels Gud, fra evighet og til evighet! Amen, amen.