< Zsoltárok 41 >

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Boldog az, ki ügyet vet a szegényre; bajnak napján megmenti őt. az Örökkévaló.
よわき人をかへりみる者はさいはひなり ヱホバ斯るものを禍ひの日にたすけたまはん
2 Az Örökkévaló megőrzi és élteti őt, úgy hogy boldognak mondják az országban -és ne add át ellenségei dühébe.
ヱホバ之をまもり之をながらへしめたまはん かれはこの地にありて福祉をえん なんぢ彼をその仇ののぞみにまかせて付したまふなかれ
3 Az Örökkévalö támasztja őt a sínylődés ágyán, egész fekvőkelyét megforgattad betegségében.
ヱホバは彼がわづらひの床にあるをたすけ給はん なんぢかれが病るときその衾裯をしきかへたまはん
4 Én azt. mondtam: kegyelmezz nekem, gyógyitsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!
我いへらくヱホバよわれを憐みわがたましひを醫したまへ われ汝にむかひて罪ををかしたりと
5 Ellenségeim rosszat mondanak rólam: mikor hal meg és vész el a neve?
わが仇われをそしりていへり 彼いづれのときに死いづれのときにその名ほろびんと
6 És ha ki látogatni jön, hamisat beszél, szíve álnokságot gyűjt magába; kimegy az utczára, elmondja.
かれ又われを見んとてきたるときは虚偽をかたり邪曲をその心にあつめ 外にいでてはこれを述ぶ
7 Egyaránt összesúgnak ellenem mind a gyűlölőim; kigondolják ellenem, a mi rossz nekem:
すべてわれをにくむもの互ひにささやき我をそこなはんとて相謀る
8 Pokoli dolog ömlik el rajta, és a hogy lefeküdt, nem fog többé fölkelni!
かつ云 かれに一のわざはひつきまとひたれば仆れふしてふたたび起ることなからんと
9 Meghitt emberem is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet eszi, sarkot emelt reám.
わが恃みしところ わが糧をくらひしところのわが親しき友さへも我にそむきてその踵をあげたり
10 De te, Örökkévaló, kegyelmezz nekem és engedj fölkelnem, hadd fizessek meg nekik.
然はあれどヱホバよ汝ねがはくは我をあはれみ我をたすけて起したまへ されば我かれらに報ることをえん
11 Ez által tudom meg, hogy kedved telik bennem, hogy nem riadoz felettem ellenségem.
わが仇われに打勝てよろこぶこと能はざるをもて汝がわれを愛いつくしみたまふを我しりぬ
12 Én pedig – gáncstalanságomban tartasz engem és magad elé állítottál örökre.
わが事をいはば なんぢ我をわが完全うちにてたもち我をとこしへに面のまへに置たまふ
13 Áldva legyen az Örökkévaló, Izraél Istene, öröktől örökké. Ámen és Ámen.
イスラエルの神ヱホバはとこしへより永遠までほむべきかな アーメン アーメン

< Zsoltárok 41 >