Zsoltárok 41

1 A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Boldog az, ki ügyet vet a szegényre; bajnak napján megmenti őt. az Örökkévaló.

To the chief Musician, A Psalm of David. Blessed [is] he that considereth the poor: the LORD will deliver him in the time of trouble.

2 Az Örökkévaló megőrzi és élteti őt, úgy hogy boldognak mondják az országban -és ne add át ellenségei dühébe.

The LORD will preserve him, and keep him alive; [and] he shall be blessed upon the earth: and thou wilt not deliver him to the will of his enemies.

3 Az Örökkévalö támasztja őt a sínylődés ágyán, egész fekvőkelyét megforgattad betegségében.

The LORD will strengthen him upon the bed of languishing: thou wilt make all his bed in his sickness.

4 Én azt. mondtam: kegyelmezz nekem, gyógyitsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!

I said, LORD, be merciful to me: heal my soul; for I have sinned against thee.

5 Ellenségeim rosszat mondanak rólam: mikor hal meg és vész el a neve?

My enemies speak evil of me, When shall he die, and his name perish?

6 És ha ki látogatni jön, hamisat beszél, szíve álnokságot gyűjt magába; kimegy az utczára, elmondja.

And if he cometh to see [me], he speaketh vanity: his heart gathereth iniquity to itself; [when] he goeth abroad, he telleth [it].

7 Egyaránt összesúgnak ellenem mind a gyűlölőim; kigondolják ellenem, a mi rossz nekem:

All that hate me whisper together against me: against me do they devise my hurt.

8 Pokoli dolog ömlik el rajta, és a hogy lefeküdt, nem fog többé fölkelni!

An evil disease, [say they], cleaveth fast to him: and [now] that he lieth he shall rise no more.

9 Meghitt emberem is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet eszi, sarkot emelt reám.

Yes, my own familiar friend, in whom I trusted, who ate of my bread, hath lifted up [his] heel against me.

10 De te, Örökkévaló, kegyelmezz nekem és engedj fölkelnem, hadd fizessek meg nekik.

But thou, O LORD, be merciful to me, and raise me up, that I may requite them.

11 Ez által tudom meg, hogy kedved telik bennem, hogy nem riadoz felettem ellenségem.

By this I know that thou favorest me, because my enemy doth not triumph over me.

12 Én pedig – gáncstalanságomban tartasz engem és magad elé állítottál örökre.

And as for me, thou upholdest me in my integrity, and settest me before thy face for ever.

13 Áldva legyen az Örökkévaló, Izraél Istene, öröktől örökké. Ámen és Ámen.

Blessed [be] the LORD God of Israel from everlasting, and to everlasting. Amen, and amen.