Zsoltárok 40

1 A karmesternek. Dávidtól zsoltár. Remélve reméltem az Örökkévalót, hozzám hajlott és hallgatta fohászomat;

Hagi Ra Anumzamo'ma nzama hanigura akohe'na avega ante'na mani'nogeno, Agra rukrahe hunamino zavi krafageni'a antahi'ne.

2 felhozott engem pusztulás verméből, az iszapos sárból, sziklára állította lábamat, megszilárdította lépteimet.

Ana nehuno hapake kerifima antahintahi hakarema nehu'na mani'nogeno, navazu husga huno havere nantege'na, oti hankaveti'na oti'noe.

3 És adott szájamba új éneket, dicsérő dalt Istenünknek: majd látják sokan és félnek és bíznak az Örökkévalóban.

Ana huteno Anumzantimofo agima erisgama hu' zagamera kasefa zagame nami'ne. E'ina hu'neana vahe'mo'zama nege'za Ra Anumzamofoma koro'ma hunte'za Agrite'ma zamentintima hanagu anara hu'ne.

4 Boldog a férfi, ki az Örökkévalót tette bizalmává és nem fordult a daczosokhoz és a hazugságra pártolókhoz.

Hanki zamavufaga rama nehaza vahete'ene havi anumzante'ma zamentintima nehaza vahete'ma amema renti osuno, Ra Anumzamofonte'ma amentintima hanimo'a, agra muse hugahie.

5 Sokat tettél te Örökkévaló, én Istenem: csodáidat és gondolataidat érettünk, lehetetlen előtted fölsorolni; hirdetném, elmondanám – számosabbak, semhogy elbeszélhetném.

Ra Anumzana nagri Anumzamoka vahe'mota osugaza rama'a hentofa zantamina hurante'nane. Tagri'ma hurante'nana zantmimofo antahintahima retro'ma huntenana antahintahia, rama'agino avompina krentegara osu'ne. Hanki mago vahe'mo'a kagri knara osu'ne. Kagrama hentofa zantmima hu'nana zantmima hampri'nama kesuana ana makara hampri vagaoregosue.

6 Vágóáldozatot és lisztáldozatot nem kivántál – füleket vájtál nekem – égő áldozatot és vétekáldozatot nem kértél.

Hagi kresramnama nevuno ofama hu zankura musena nosane. Hanki menina nazeri ani hanke'na antahi ani' hue. Kagra tevefima kre fananehu ofane kumi ofagura nantahinonkane.

7 akkor azt mondtam: Íme jöttem – könyvtekercsben elém van írva

Hagi anante nagra amanage hu'noe, ko, Nagra ama oe. Anumzamofo avontafepina nagriku hu'za avona krente'naze.

8 megtenni akaratodat, Istenem, kivánom s tanításod belsőmben van.

Anumzanimoka kagri kavesi'ma avaririzanku muse nehue. Hagi kasegeka'amo'a tumonifi me'ne.

9 Hirdettem igazságot nagy gyűlekezetben; íme ajkaimat nem tartóztatom; Örökkévaló, te tudod!

Nagra fatgo kavukava zanka'a eri fraraoki'na, ana maka vaheka'a zamasami'noe. Ra Anumzamoka Kagra kenka antahinka hu'nane, nagra vahekura korora hu'na nagira hamunki'na omani'noanki vahe'ma zmagu'ma vazi'nana zana huama hu'na vahe kevua zamasmi'noe.

10 Igazságodat nem takartam el szívemben, hű voltodat és segedelmedet elmondtam, nem titkoltam el szeretetedet és hűségedet, nagy gyűlekezetnek.

Hagi fatgo kavukava'ma nehana zanka'a nagu'afina atrogenora frakino omne'ne. Hanki kema hu'nana kere'ma amage'ma antenka vahe'ma zamagu'ma nevazina hihamuka'amofo agenkea eriama hu'na zamasmi'noe. Hagi tusi'a vahekrerfa mani'nazafi eriama hu'na vagaore kavesi zamofone, kema hu'nana kere'ma otinenka ana zama hu kavukavara eriama hu'na zamasmi'noe.

11 Te, Örökkévaló, nem tartóztatod irgalmadat tőlem, szereteted és hűséged mindig óvnak engem.

Hanki Ra Anumzamoka, kasunkuma hunenantana zana azeorinka, vagaore kavesizane ke'ma hunana kere'ma amage'ma antenka ana zama hu kavukava zamo'a kegava hunantegahie.

12 Mert körülfogtak engem bajok, hogy számuk sincsen, útolértek engem bűneim s nem bírok látni; számosabbak lettek fejem hajszálainál, és szívem elhagyott.

Na'ankure ohampriga'a hazenkemo kaginante'ne. Hagi kuminimo'a agonagna huno marerineno kama vanuankana rehiza hunantenege'na, ke'zanku nehue. Ana nehu'na kuminimofo nampamo'a nasenifima me'nea zamo'a nazokamofo nampana azeri agateregeno hankaveni'a omne amne hie.

13 Legyen akaratod, Örökkévaló, megmenteni engem; Örökkévaló, segitségemre siess!

Hanki Ra Anumzamoka muse hugantoanki nagu'vazio! Ra Anumzamoka ame hunka enka nazahuo!

14 Szégyenűljenek meg és gyalázásúl legyenek egyaránt, a kik leIkemre törnek, hogy elpusztítsák; hátráljanak meg és piruljanak el, a kik bajomat kivánják.

Hanki nagri'ma nahe frinaku'ma nehaza vahe'mo'za zamagazegu nehanageno antahintahizmimo'a savari hugahie. Hanki hazenkefima mani'noge'zama musema nehaza vahe'mo'za zamagazegu hugahaze.

15 Iszonyodjanak el szégyenük miatt, kik nekem mondják: Hah, hah!

Hanki hunte'za nagiza nere'za, ehe ehe! hu'zama nehaza vahe'mo'za zamagazegu hugahaze.

16 Örvendjenek és örűljenek benned mind a te keresőid, mondják mindig: nagy az Örökkévaló – a kik szeretik segedelmedet!

Hianagi maka vahe'mo'za Kagri'ma negavaririza vahe'mo'za Kagri'enena muse hu'za manigahaze. Kagrama zamagu'mavazi'nana zanku'ma zamave'nesia vahe'mo'za, Ra Anumzamo'a marerisa Anumza mani'ne hu'za hiho.

17 Én pedig szegény vagyok és szűkölködő, az Úr tudja be nekem; segítségem és szabadítóm vagy, Istenem ne késsél!

Hanki nagra namunte omne kne mani'noankino, Ra Anumzamo'a nagrikura agesa antahinami vava nehie. Ra Anumzanimoka Kagra nazahu ne'maninka nagu'vazi ne' mani'nananki, ame hunka eme nazahuo.