Zsoltárok 4
1 A karmesternek, hárfajátékon. Zsoltár Dávidtól. Mikor fölkiáltok: hallgass meg, igazságom Istene; a szorúltságban tág tért adtál nekem, kegyelmezz nekem és halljad imádságomat!
in finem in carminibus psalmus David cum invocarem exaudivit me Deus iustitiae meae in tribulatione dilatasti mihi miserere mei et exaudi orationem meam filii hominum usquequo gravi corde ut quid diligitis vanitatem et quaeritis mendacium diapsalma
2 Emberfiak, meddig legyen becsületem becsmérléssé, szeretitek a hiábavalóságot, keresitek a hazugságot? Széla.
et scitote quoniam mirificavit Dominus sanctum suum Dominus exaudiet me cum clamavero ad eum
3 Tudjátok hát meg, hogy az Örökkévaló megkülönböztette az ő jámborát, az Örökkévaló hallja, mikor fölkiáltok hozzá.
irascimini et nolite peccare quae dicitis in cordibus vestris in cubilibus vestris conpungimini diapsalma
4 Reszkessetek és ne vétkezzetek; szóljatok szívetekben fekvőkelyeteken s csillapodjatok! Széla.
sacrificate sacrificium iustitiae et sperate in Domino multi dicunt quis ostendet nobis bona
5 Áldozzatok igaz áldozatokat, s bizzatok az Örökkévalóban!
signatum est super nos lumen vultus tui Domine dedisti laetitiam in corde meo
6 Sokan mondják: ki láttat velünk jót; emeld felénk arczod világosságát, Örökkévaló!
a fructu frumenti et vini et olei sui multiplicati sunt
7 Örömet adtál szívembe, inkább mint mikor gabonájuk és mustjok megsokasodnak.
in pace in id ipsum dormiam et requiescam
8 Békében egyaránt lefekszem és alszom; mert te, Örökkévaló, magánosságban bizton lakoztatsz engemet.
quoniam tu Domine singulariter in spe constituisti me
