Zsoltárok 4
1 A karmesternek, hárfajátékon. Zsoltár Dávidtól. Mikor fölkiáltok: hallgass meg, igazságom Istene; a szorúltságban tág tért adtál nekem, kegyelmezz nekem és halljad imádságomat!
[Psalm lal David] O God, su loangeyu, Topukyu ke nga pre. Ke nga muta in ongoiya, kom kasreyu. Pakomutuk, ac lohng pre luk.
2 Emberfiak, meddig legyen becsületem becsmérléssé, szeretitek a hiábavalóságot, keresitek a hazugságot? Széla.
Putaka kowos ac akkolukye inek? Putaka kowos ac lungse ma lusrongten Ac suk ma kikiap?
3 Tudjátok hát meg, hogy az Örökkévaló megkülönböztette az ő jámborát, az Örökkévaló hallja, mikor fölkiáltok hozzá.
Esam lah LEUM GOD El sulela mwet suwoswos tuh elos in ma lal, Ac El lohngyu ke nga pang nu sel.
4 Reszkessetek és ne vétkezzetek; szóljatok szívetekben fekvőkelyeteken s csillapodjatok! Széla.
Kowos in rarrar ke sangeng, ac tia sifil oru ma koluk; Nunku akloalya ke ma se inge Ke kowos oan in misla fin mwe oan kiowos.
5 Áldozzatok igaz áldozatokat, s bizzatok az Örökkévalóban!
Kisakin mwe kisa fal nu sin LEUM GOD, Ac filiya lulalfongi lowos in El.
6 Sokan mondják: ki láttat velünk jót; emeld felénk arczod világosságát, Örökkévaló!
Oasr mwet puspis su pre ac fahk, “O LEUM GOD, saok kom in sifilpa akinsewowoye kut, Ac ngetnget kulang lom in srekuti!”
7 Örömet adtál szívembe, inkább mint mikor gabonájuk és mustjok megsokasodnak.
Tusruktu, engan su kom ase nu sik Yohk liki na engankinyen mut lalos Ke wheat ac wain.
8 Békében egyaránt lefekszem és alszom; mert te, Örökkévaló, magánosságban bizton lakoztatsz engemet.
Ke nga ona, nga motulla in misla; Mweyen kom mukena, LEUM GOD, ku in karinginyu wo. s
