Zsoltárok 4
1 A karmesternek, hárfajátékon. Zsoltár Dávidtól. Mikor fölkiáltok: hallgass meg, igazságom Istene; a szorúltságban tág tért adtál nekem, kegyelmezz nekem és halljad imádságomat!
| למנצח בנגינות מזמור לדוד ב בקראי ענני אלהי צדקי--בצר הרחבת לי חנני ושמע תפלתי |
2 Emberfiak, meddig legyen becsületem becsmérléssé, szeretitek a hiábavalóságot, keresitek a hazugságot? Széla.
| בני איש עד-מה כבודי לכלמה--תאהבון ריק תבקשו כזב סלה |
3 Tudjátok hát meg, hogy az Örökkévaló megkülönböztette az ő jámborát, az Örökkévaló hallja, mikor fölkiáltok hozzá.
| ודעו--כי-הפלה יהוה חסיד לו יהוה ישמע בקראי אליו |
4 Reszkessetek és ne vétkezzetek; szóljatok szívetekben fekvőkelyeteken s csillapodjatok! Széla.
| רגזו ואל-תחטאו אמרו בלבבכם על-משכבכם ודמו סלה |
5 Áldozzatok igaz áldozatokat, s bizzatok az Örökkévalóban!
| זבחו זבחי-צדק ובטחו אל-יהוה |
6 Sokan mondják: ki láttat velünk jót; emeld felénk arczod világosságát, Örökkévaló!
| רבים אמרים מי-יראנו-טוב נסה עלינו אור פניך יהוה |
7 Örömet adtál szívembe, inkább mint mikor gabonájuk és mustjok megsokasodnak.
| נתתה שמחה בלבי מעת דגנם ותירושם רבו |
8 Békében egyaránt lefekszem és alszom; mert te, Örökkévaló, magánosságban bizton lakoztatsz engemet.
| בשלום יחדו אשכבה ואישן כי-אתה יהוה לבדד לבטח תושיבני |
