Zsoltárok 4
1 A karmesternek, hárfajátékon. Zsoltár Dávidtól. Mikor fölkiáltok: hallgass meg, igazságom Istene; a szorúltságban tág tért adtál nekem, kegyelmezz nekem és halljad imádságomat!
Thaburi ya Daudi Njĩtĩka rĩrĩa ndagũkaĩra, Wee Ngai wakwa, o Wee mũthingu. Ũndeithagie rĩrĩa ndĩ mĩnyamaro-inĩ; njiguĩra tha na ũigue mahooya makwa.
2 Emberfiak, meddig legyen becsületem becsmérléssé, szeretitek a hiábavalóságot, keresitek a hazugságot? Széla.
Inyuĩ, andũ aya, nĩ nginya rĩ mũgũtũũra mũtũmaga riiri wakwa ũnyararwo? Nĩ nginya rĩ mũgũtũũra mwendete maũndũ ma tũhũ, na mũkarongoragia ngai cia maheeni?
3 Tudjátok hát meg, hogy az Örökkévaló megkülönböztette az ő jámborát, az Örökkévaló hallja, mikor fölkiáltok hozzá.
Menyai atĩ Jehova nĩeyamũrĩire arĩa mamwendete; Jehova nĩarĩiguaga rĩrĩa ndamũkaĩra.
4 Reszkessetek és ne vétkezzetek; szóljatok szívetekben fekvőkelyeteken s csillapodjatok! Széla.
Mũngĩrakara mũtikehie; rĩrĩa mũrĩ marĩrĩ-inĩ manyu-rĩ, thuthuuragiai ngoro cianyu mwĩkirĩire.
5 Áldozzatok igaz áldozatokat, s bizzatok az Örökkévalóban!
Rutagai magongona marĩa magĩrĩire, na mwĩhokage Jehova.
6 Sokan mondják: ki láttat velünk jót; emeld felénk arczod világosságát, Örökkévaló!
Kũrĩ andũ aingĩ maroria atĩrĩ, “Nũũ ũngĩtuonia maũndũ mega?” Wee Jehova reke ũtheri wa gĩthiithi gĩaku ũtwarĩre.
7 Örömet adtál szívembe, inkább mint mikor gabonájuk és mustjok megsokasodnak.
Wee nĩũnjiyũrĩtie gĩkeno kĩnene ngoro-inĩ yakwa, gũkĩra kĩrĩa makoragwo nakĩo hĩndĩ ya bũthi wa ngano na ndibei ya mũhihano.
8 Békében egyaránt lefekszem és alszom; mert te, Örökkévaló, magánosságban bizton lakoztatsz engemet.
Niĩ ndĩrĩkomaga na nyonage toro ndĩ na thayũ, nĩgũkorwo Wee Jehova nĩwe ũikaraga ũũmenyereire wega.
