Zsoltárok 4
1 A karmesternek, hárfajátékon. Zsoltár Dávidtól. Mikor fölkiáltok: hallgass meg, igazságom Istene; a szorúltságban tág tért adtál nekem, kegyelmezz nekem és halljad imádságomat!
Au maître chantre. Avec instruments à cordes. Cantique de David. Quand je crie, réponds-moi, mon juste Dieu! Dans l'angoisse dégage-moi! Sois-moi propice, et écoute ma prière!
2 Emberfiak, meddig legyen becsületem becsmérléssé, szeretitek a hiábavalóságot, keresitek a hazugságot? Széla.
O hommes, jusques à quand mon honneur sera-t-il outragé, aimerez-vous la vanité, poursuivrez-vous le mensonge? (Pause)
3 Tudjátok hát meg, hogy az Örökkévaló megkülönböztette az ő jámborát, az Örökkévaló hallja, mikor fölkiáltok hozzá.
Cependant sachez que l'Éternel a distingué son Saint! L'Éternel écoute, quand je l'invoque.
4 Reszkessetek és ne vétkezzetek; szóljatok szívetekben fekvőkelyeteken s csillapodjatok! Széla.
Tremblez et ne péchez point! Couchés, pensez-y en vos cœurs, et restez tranquilles! (Pause)
5 Áldozzatok igaz áldozatokat, s bizzatok az Örökkévalóban!
Offrez des sacrifices de justice, et confiez-vous dans l'Éternel!
6 Sokan mondják: ki láttat velünk jót; emeld felénk arczod világosságát, Örökkévaló!
Plusieurs disent: O puissions-nous voir le bonheur! Fais lever sur nous la clarté de ta face, ô Éternel!
7 Örömet adtál szívembe, inkább mint mikor gabonájuk és mustjok megsokasodnak.
Tu donnes plus de joie à mon cœur, que quand leur blé et leur moût ont été abondants.
8 Békében egyaránt lefekszem és alszom; mert te, Örökkévaló, magánosságban bizton lakoztatsz engemet.
En paix je me couche, en paix je m'endors, car seul, ô Éternel, tu me fais demeurer en sûreté.
