Zsoltárok 4
1 A karmesternek, hárfajátékon. Zsoltár Dávidtól. Mikor fölkiáltok: hallgass meg, igazságom Istene; a szorúltságban tág tért adtál nekem, kegyelmezz nekem és halljad imádságomat!
[For the Chief Musician; on stringed instruments. A Psalm by David.] Answer me when I call, God of my righteousness. You set me free in my distress. Be gracious to me and hear my prayer.
2 Emberfiak, meddig legyen becsületem becsmérléssé, szeretitek a hiábavalóságot, keresitek a hazugságot? Széla.
You sons of man, how long will you shame my honor, love what is worthless, chase after a lie? (Selah)
3 Tudjátok hát meg, hogy az Örökkévaló megkülönböztette az ő jámborát, az Örökkévaló hallja, mikor fölkiáltok hozzá.
But know that the LORD works wonders for his godly one; the LORD will hear when I call to him.
4 Reszkessetek és ne vétkezzetek; szóljatok szívetekben fekvőkelyeteken s csillapodjatok! Széla.
Be angry, but do not sin. Ponder in your heart, but be at rest on your bed. (Selah)
5 Áldozzatok igaz áldozatokat, s bizzatok az Örökkévalóban!
Offer the sacrifices of righteousness, and put your trust in the LORD.
6 Sokan mondják: ki láttat velünk jót; emeld felénk arczod világosságát, Örökkévaló!
Many say, "Who will show us any good?" LORD, lift up the light of your face upon us.
7 Örömet adtál szívembe, inkább mint mikor gabonájuk és mustjok megsokasodnak.
You have put gladness in my heart, more than when their grain and wine and oil abound.
8 Békében egyaránt lefekszem és alszom; mert te, Örökkévaló, magánosságban bizton lakoztatsz engemet.
In peace I will both lay myself down and sleep, for you alone, LORD, make me live in safety.
