Zsoltárok 4
1 A karmesternek, hárfajátékon. Zsoltár Dávidtól. Mikor fölkiáltok: hallgass meg, igazságom Istene; a szorúltságban tág tért adtál nekem, kegyelmezz nekem és halljad imádságomat!
Hear me when I call, O God of my righteousness: you have enlarged me when I was in distress; have mercy upon me, and hear my prayer.
2 Emberfiak, meddig legyen becsületem becsmérléssé, szeretitek a hiábavalóságot, keresitek a hazugságot? Széla.
O all of you sons of men, how long will all of you turn my glory into shame? how long will all of you love vanity, and seek after leasing? (Selah)
3 Tudjátok hát meg, hogy az Örökkévaló megkülönböztette az ő jámborát, az Örökkévaló hallja, mikor fölkiáltok hozzá.
But know that the LORD has set apart him that is godly for himself: the LORD will hear when I call unto him.
4 Reszkessetek és ne vétkezzetek; szóljatok szívetekben fekvőkelyeteken s csillapodjatok! Széla.
Stand in awe, and sin not: commune with your own heart upon your bed, and be still. (Selah)
5 Áldozzatok igaz áldozatokat, s bizzatok az Örökkévalóban!
Offer the sacrifices of righteousness, and put your trust in the LORD.
6 Sokan mondják: ki láttat velünk jót; emeld felénk arczod világosságát, Örökkévaló!
There be many that say, Who will show us any good? LORD, lift you up the light of your countenance upon us.
7 Örömet adtál szívembe, inkább mint mikor gabonájuk és mustjok megsokasodnak.
You have put gladness in my heart, more than in the time that their corn and their wine increased.
8 Békében egyaránt lefekszem és alszom; mert te, Örökkévaló, magánosságban bizton lakoztatsz engemet.
I will both lay me down in peace, and sleep: for you, LORD, only make me dwell in safety.
