Zsoltárok 4
1 A karmesternek, hárfajátékon. Zsoltár Dávidtól. Mikor fölkiáltok: hallgass meg, igazságom Istene; a szorúltságban tág tért adtál nekem, kegyelmezz nekem és halljad imádságomat!
Unto the end, in verses. A psalm for David. When I called upon him, the God of my justice heard me: when I was in distress, thou hast enlarged me. Have mercy on me: and hear my prayer.
2 Emberfiak, meddig legyen becsületem becsmérléssé, szeretitek a hiábavalóságot, keresitek a hazugságot? Széla.
O ye sons of men, how long will you be dull of heart? why do you love vanity, and seek after lying?
3 Tudjátok hát meg, hogy az Örökkévaló megkülönböztette az ő jámborát, az Örökkévaló hallja, mikor fölkiáltok hozzá.
Know ye also that the Lord hath made his holy one wonderful: the Lord will hear me when I shall cry unto him.
4 Reszkessetek és ne vétkezzetek; szóljatok szívetekben fekvőkelyeteken s csillapodjatok! Széla.
Be angry, and sin not: the things you say in your hearts, be sorry for them upon your beds.
5 Áldozzatok igaz áldozatokat, s bizzatok az Örökkévalóban!
Offer up the sacrifice of justice, and trust in the Lord: many say, Who sheweth us good things?
6 Sokan mondják: ki láttat velünk jót; emeld felénk arczod világosságát, Örökkévaló!
The light of thy countenance O Lord, is signed upon us: thou hast given gladness in my heart.
7 Örömet adtál szívembe, inkább mint mikor gabonájuk és mustjok megsokasodnak.
By the fruit of their corn, their wine and oil, they are multiplied.
8 Békében egyaránt lefekszem és alszom; mert te, Örökkévaló, magánosságban bizton lakoztatsz engemet.
In peace in the selfsame I will sleep, and I will rest: For thou, O Lord, singularly hast settled me in hope.
