Zsoltárok 4
1 A karmesternek, hárfajátékon. Zsoltár Dávidtól. Mikor fölkiáltok: hallgass meg, igazságom Istene; a szorúltságban tág tért adtál nekem, kegyelmezz nekem és halljad imádságomat!
For the End, a Song of David amongst [the ]Psalms. When I called upon [him], the God of my righteousness heard me: you have made room for me in tribulation; pity me, and listen to my prayer.
2 Emberfiak, meddig legyen becsületem becsmérléssé, szeretitek a hiábavalóságot, keresitek a hazugságot? Széla.
O you sons of men, how long [will you be] slow of heart? therefore do you love vanity, and seek falsehood? (Pause)
3 Tudjátok hát meg, hogy az Örökkévaló megkülönböztette az ő jámborát, az Örökkévaló hallja, mikor fölkiáltok hozzá.
But know you that the Lord has done wondrous things for his holy one: the Lord will hear me when I cry to him.
4 Reszkessetek és ne vétkezzetek; szóljatok szívetekben fekvőkelyeteken s csillapodjatok! Széla.
Be you angry, and sin not; feel compunction upon your beds for what you say in your hearts. (Pause)
5 Áldozzatok igaz áldozatokat, s bizzatok az Örökkévalóban!
Offer the sacrifice of righteousness, and trust in the Lord.
6 Sokan mondják: ki láttat velünk jót; emeld felénk arczod világosságát, Örökkévaló!
Many say, Who will show us good things? the light of your countenance, O Lord, has been manifested towards us.
7 Örömet adtál szívembe, inkább mint mikor gabonájuk és mustjok megsokasodnak.
You have put gladness into my heart: they have been satisfied with the fruit of their corn and wine and oil.
8 Békében egyaránt lefekszem és alszom; mert te, Örökkévaló, magánosságban bizton lakoztatsz engemet.
I will both lie down in peace and sleep: for you, Lord, only have caused me to dwell securely.
