Zsoltárok 4
1 A karmesternek, hárfajátékon. Zsoltár Dávidtól. Mikor fölkiáltok: hallgass meg, igazságom Istene; a szorúltságban tág tért adtál nekem, kegyelmezz nekem és halljad imádságomat!
For the choirmaster. With stringed instruments. A Psalm of David. Answer me when I call, O God of my righteousness! You have relieved my distress; show me grace and hear my prayer.
2 Emberfiak, meddig legyen becsületem becsmérléssé, szeretitek a hiábavalóságot, keresitek a hazugságot? Széla.
How long, O men, will my honor be maligned? How long will you love vanity and seek after lies?
3 Tudjátok hát meg, hogy az Örökkévaló megkülönböztette az ő jámborát, az Örökkévaló hallja, mikor fölkiáltok hozzá.
Know that the LORD has set apart the godly for Himself; the LORD hears when I call to Him.
4 Reszkessetek és ne vétkezzetek; szóljatok szívetekben fekvőkelyeteken s csillapodjatok! Széla.
Be angry, yet do not sin; on your bed, search your heart and be still.
5 Áldozzatok igaz áldozatokat, s bizzatok az Örökkévalóban!
Offer the sacrifices of the righteous and trust in the LORD.
6 Sokan mondják: ki láttat velünk jót; emeld felénk arczod világosságát, Örökkévaló!
Many ask, “Who can show us the good?” Shine the light of Your face upon us, O LORD.
7 Örömet adtál szívembe, inkább mint mikor gabonájuk és mustjok megsokasodnak.
You have filled my heart with more joy than when grain and new wine abound.
8 Békében egyaránt lefekszem és alszom; mert te, Örökkévaló, magánosságban bizton lakoztatsz engemet.
I will lie down and sleep in peace, for You alone, O LORD, make me dwell in safety.
